40. bement Zakariás házába és köszöntötte Erzsébetet. 41. Történt pedig, hogy mikor Erzsébet meghallotta a köszöntést, a magzat repesett az ő méhében. És megtelt Erzsébet Szentlélekkel, 42. és hangos szóval kiáltott: Áldott vagy te az asszonyok között és áldott a te méhednek gyümölcse! 43. És hogyan történik velem, hogy az én Uram anyja eljön hozzám? 44. Mert íme, mihelyt köszöntésed hangja fülembe hatott, méhemben a magzat repesni kezdett örömében. 45. És boldog az, aki hitte, hogy beteljesednek azok, amiket az Úr mondott neki. 46. Akkor szólott Mária: Magasztalja az én lelkem az Urat 47. és örvendez az én lelkem megtartó Istenemben, 48. hogy rátekintett szolgálóleányának megalázott állapotára. Mert íme mostantól fogva boldognak mond engem minden nemzedék. 49. Mert nagy dolgokat cselekedett velem a Hatalmas, és szent az ő neve! 50. És irgalma nemzedékről – nemzedékre megmarad azokon akik őt félik. 51. Hatalmas dolgokat művelt karjával; szétszórta azokat, aki szívük gondolatában felfuvalkodtak. 52. Ledöntötte a hatalmasokat trónjukról és felmagasztalta az alázatosakat. 53. Éhezőket töltött be javakkal és gazdagokat küldött el üresen. 54. Felkarolta Izraelt, az ő szolgáját, hogy megemlékezzék irgalmáról, 55. amint szólott atyáinkhoz, Ábrahámhoz s az ő magvához mindörökké. 56. Mária pedig vele maradt, mintegy három hónapig; azután hazatért. 57. Mikor betelt Erzsébet szülésének ideje, fiat szült. 58. És meghallották szomszédai és rokonai, hogy az Úr nagy kegyelmet cselekedett vele; és együtt örültek vele. 59. És nyolcadnapon eljöttek, hogy körülmetéljék a gyermeket; és atyja nevéről Zakariásnak akarták őt nevezni. 60. Anyja azonban szót emelt és ezt mondta: Nem; hanem legyen a neve János. 61. És szóltak neki: Senki sincs rokonságodban, akit ezen a néven neveznének. 62. És intettek atyjának, hogy minek akarja neveztetni? 63. Az pedig táblát kért, és e szavakat írta rá: János a neve. És mindnyájan elcsodálkoztak. 64. Ekkor azonnal megnyílt a szája, megoldódott a nyelve, beszélt és áldotta az Istent. 65. És félelem szállott minden szomszédjukra: és Júdea egész hegyvidékén elhíresztelték mindezeket.

66. És akik hallották, szívükre vették és így szóltak: vajjon mi lesz ebből a gyermekből? És az Úr keze volt vele. 67. És Zakariás, az ő atyja, megtelt Szentlélekkel és prófétált: 68. Áldott az Úr, Izrael Istene, mert rátekintett az ő népére és váltságot szerzett neki, 69. és felemelte az üdvösség szarvát nekünk, Dávidnak, az ő gyermekének házában, 70. amint szólt ősidőktől fogva szent prófétáinak szája által, 71. hogy megszabadít minket ellenségeinktől és mindazoknak kezéből, akik gyűlölnek minket; 72. hogy irgalmat cselekedjék a mi atyáinkkal és megemlékezzék szent szövetségéről, 73. az esküvésről, amellyel megesküdött Ábrahámnak, a mi atyánknak, hogy megadja nekünk, 74. hogy megszabadulva ellenségeink kezéből, félelem nélkül szolgáljunk neki 75. szentségben és igazságban ő előtte életünk minden napján. 76. Te pedig, kis gyermek, a Magasságos prófétájának neveztetel; mert az Úr előtt jársz, hogy elkészítsd az ő útjait, 77. hogy közöld az ő népével az üdvösség ismeretét, amire a bűneik bocsánata által jutnak el 78. a mi Istenünk könyörülő irgalmasságából, amellyel meglátogat minket a Naptámadat a magasságból, 79. hogy megjelenjék azoknak, akik sötétségben és a halál árnyékában ülnek, hogy lábunkat a békesség útjára igazgassa. 80. A kis gyermek pedig növekedett és erősödött lélekben; és a pusztában volt mindaddig a napig, amelyen nyilvánosan fellépett Izrael előtt.