1. Így jutott el Pál Derbébe meg Lüsztrába. És ímé, volt Lüsztrában egy Timotheus nevű tanítvány: egy hívő zsidó asszonynak és görög atyának fia; 2. őróla jó tanúbizonyságot tettek a Lüsztrában és az Ikonionban élő atyafiak. 3. Pál kívánsága az volt, hogy Timotheus útitársként menjen vele, és azért körülmetélte őt a zsidók kedvéért, akik azokon a helyeken éltek; mert mindenki tudta, hogy Timotheus atyja görög volt. 4. És amint bejárták azokat a városokat, meghagyták az ott élő keresztyéneknek, hogy tartsák meg a jeruzsálemi apostolok és presbiterek által hozott rendelkezést. 5. Így azok az eklézsiák erősödtek a hitben, és naponként gyarapodott a hívők száma. 6. Azután Phrügián és a galaták tartományán haladtak át, mert a Szentlélek akadályozta őket abban, hogy az igét Ázsiában hirdessék. 7. Majd Müszia felé mentek, és igyekeztek Bithüniába jutni, de Jézus Lelke nem eresztette őket oda. 8. Átmentek tehát Müszián és lementek Tróászba. 9. Ott egy éjszaka látomás jelent meg Pálnak: egy mákedoniai férfi állt előtte, s kérte őt és azt mondta: Jöjj át Mákedoniába, légy segítségül nékünk! 10. Pál mihelyt meglátta ezt a látomást, azonnal igyekeztünk Mákedoniába átmenni, mert megértettük, hogy Isten odahívott minket, hogy ott prédikáljuk az evangéliomot. 11. Elhajóztunk tehát Tróászból, s egyenesen Számothrákéba mentünk és másnap Neápoliszba, 12. onnan pedig Filippibe, amely Mákedonia ama részének első városa és római település. És abban a városban töltöttünk néhány napot. 13. És szombati napon a városkapun kimentünk egy folyó mellé, ahol a zsidók tudomásunk szerint imádkozni szoktak; és leülvén prédikáltunk az egybegyűlt asszonyoknak. 14. És egy a Thüatira városából való Lüdia nevű istenfélő bíborárus asszony hallgatott reánk; az Úr megnyitotta annak szívét, hogy figyeljen arra, amit Pál mondott. 15. Amikor pedig háza népével együtt megkeresztelkedett, kért minket, mondván: Ha az Úr hű tanítványának ítéltetek engemet, jertek az én házamba és maradjatok ott; és unszolt minket.

16. Történt pedig egyszer, hogy amikor az imádkozás helyére mentünk, egy rabszolgaleány jött velünk szembe, akiben jövendőmondó lélek volt, és jövendőmondásával gazdáinak nagy hasznot hajtott. 17. Az a leány Pált és minket követvén, így kiáltozott: Ezek az emberek a magasságos Istennek szolgái, akik néktek az üdvösség útját hirdetik. 18. Ezt több napon át művelte. Pált azonban bosszantotta ez, és hátrafordulván így szólt a léleknek: Jézus Krisztus nevében parancsolom néked, hogy menj ki belőle; és kiment abban az órában. 19. Amikor a leány gazdái látták, hogy jövedelmük reménye szétfoszlott, megragadták Pált és Szilászt; a piacra, a hatóság elé hurcolták őket, 20. azután odavezették a bírákhoz; és azt mondták: Ezek az emberek zsidók, és megzavarják városunk nyugalmát; 21. olyan szokásokat hirdetnek, amelyeket nékünk mivel rómaiak vagyunk, nem szabad elfogadnunk, sem cselekednünk. 22. Velük együtt a sokaság is ellenük támadt, a bírák pedig letépték róluk a ruhájukat és megvesszőztették őket; 23. azután pedig nagyon megverték és börtönbe vetették őket, és megparancsolták a börtönőrnek, hogy gondosan vigyázzon rájuk; 24. az őr mivel ilyen parancsolatot kapott, a belső börtönbe vetette őket, és lábukat kalodába szorította. 25. Éjféltájban Pál és Szilász imádkozott és énekkel dicsőítette Istent, a foglyok pedig hallgatták őket; 26. és hirtelen nagy földrengés támadt, úgyhogy a börtön alapjai megrendültek; azonnal megnyílt minden ajtó, és valamennyiüknek bilincsei lehullottak. 27. A börtönőr álmából felriadt; és mivel látta, hogy a börtönajtók nyitva vannak, kivonta kardját, és meg akarta magát ölni, mert azt gondolta, hogy a foglyok megszöktek. 28. Pál azonban hangosan így kiáltott: Semmi kárt ne tégy magadban, mert valamennyien itt vagyunk. 29. A börtönőr világosságot kérvén, berohant és remegve Pál és Szilász elé borult, 30. kivezette őket és így szólt: Uraim, mit kell cselekednem, hogy üdvözüljek? 31. Azok pedig így szóltak: Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz mind te mind a te házad népe. 32. És hirdették az Úr igéjét néki és mind azoknak, akik az ő házában voltak.