1. Azután tizennégy esztendő múltával ismét fölmentem Barnabással együtt Jeruzsálembe, és magammal vittem Titust is; 2. fölmentem, mert isteni kijelentés indított arra; és azt az evangéliomot, amelyet a pogányok közt hirdetek, elébük tártam, a nagy megbecsülésben részesülő apostolok elé pedig még külön is, hogy valami módon hiába ne fussak vagy futottam légyen. 3. De még a velem lévő Titust sem kényszerítette senki arra, hogy körülmetélkedjék, jóllehet ő görög; 4. minthogy pedig voltak alattomban közénk lopódzkodó (júdaista) hamis atyafiak, - akik azért tolakodtak közénk, hogy kikémleljék a Jézus Krisztussal való életközösségünk által bírt szabadságunkat, hogy aztán minket szolgaságba döntsenek; - 5. azoknak az atyafiaknak egy pillanatra sem engedelmeskedtünk, éspedig azért nem, hogy az evangéliom igazsága megmaradjon a ti javatokra. 6. A nagy megbecsülésben részesülő apostolok azonban, - bármiféle emberek voltak is ők egykor, én azzal nem törődöm; Isten nem személyválogató, - éntőlem azok a nagy megbecsülésben részesülők semmi mást nem kívántak. 7. Sőt inkább, mivel meggyőződtek arról, hogy az evangéliomnak a körülmetéletlenek közt való hirdetése énreám bízatott, éppenúgy mint Péterre a körülmetéltek közt való hirdetése, 8. ugyanis aki erőt adott Péternek a körülmetéltek közt való apostoli szolgálatra, énnékem is adott erőt a pogányok közt való szolgálatra, 9. és mivel Jakab, Képhász meg János, akiket az eklézsia oszlopainak tekintettek, ráeszméltek a nékem adott kegyelemre, jobbjukat nyújtották nékem és Barnabásnak, és megegyeztünk, hogy mi a pogányok közé megyünk az evangéliomot hirdetni, ők pedig a körülmetéltek közé; 10. csak azt kérték, hogy emlékezzünk meg a (jeruzsálemi) szegényekről; és én igyekeztem is, hogy azt megtegyem. 11. De egyszer (későbben), amikor Képhász Ántiokhiába érkezett, szemtől-szembe ellene álltam, mert elítélendő módon viselkedett.

12. Ugyanis az előtt, hogy Jakabtól némelyek hozzánk érkeztek, a pogánykeresztyénekkel együtt étkezett; amikor azonban az említettek hozzánk érkeztek, visszahúzódott és elkülönült a pogánykeresztyénektől, mert félt a körülmetéltektől; 13. és ővele együtt képmutatóskodott a többi zsidókeresztyén is, úgyhogy még Barnabást is magukkal rántották a képmutatásba. 14. Amikor hát láttam, hogy nem viselkednek az evangéliomi igazságnak megfelelően, mindenki jelenlétében ezt mondtam Képhásznak: Ha te zsidó létedre pogánykeresztyén módon élsz és nem zsidókeresztyén módon, miért akarod a pogánykeresztyéneket arra kényszeríteni, hogy ők zsidókeresztyén szokások szerint éljenek? 15. Mi, akik természet szerint zsidók vagyunk és nem a pogányok közül származó bűnösök, (amint azt a zsidók mondják), 16. mivel tudjuk, hogy egy ember sem igazul meg a törvénynek cselekvése által, hanem csupáncsak a Jézus Krisztusban bízó hit által, azért lettünk mi is Jézus Krisztusban hívőkké, hogy a Jézus Krisztusban bízó hit által igazuljunk meg és nem a törvénynek cselekvése által, mert a törvénynek cselekvése által egyetlen ember sem fog megigazulni. 17. Ámde ha mi zsidók Krisztusban keressük megigazulásunkat, és mégis bűnösök vagyunk, vajon akkor Krisztus a bűnt mozdítja elő? Semmiképpen sem! 18. Mert ha ismét felépítem azt a törvényt, amelyet lerontottam, akkor teszem magamat bűnössé. 19. Én Pál azonban a törvény által meghaltam a törvénynek, hogy Istennek éljek. Én Krisztussal együtt megfeszíttettem. 20. Élek, de nem én, hanem Krisztus él énbennem; azt az életet pedig, amelyet most testben élek, az Isten Fiában bízó hitben élem; Ő szeretett engem, és Őmagát adta énérettem. 21. Én nem vetem el Isten kegyelmét (mint ellenfeleim, akik a törvény cselekvése által remélik a megigazulást); mert ha a törvény által elérhető a megigazulás, úgy Krisztus hiába halt meg.