1. Ne rendüljön meg a ti szívetek; higgyetek Istenben és higgyetek énbennem. 2. Az én Atyámnak házában sok lakóhely van; ha nem úgy volna, megmondtam volna néktek; elmegyek azért, hogy helyet készítsek néktek. 3. És ha elmegyek és helyet készítek majd néktek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek. 4. És ahová én megyek, ismeritek az odavezető útat. 5. Tamás így szólt néki: Uram, nem tudjuk, hová mégy; hogyan ismerhetnénk hát az odavezető útat? 6. Jézus azt felelte néki: Én vagyok az út; én vagyok az igazság és én vagyok az élet; senki sem mehet az Atyához, hanem csak énáltalam. 7. Ha megismertetek volna engemet, az én Atyámat is megismertétek volna. Mostantól fogva már ismeritek Őt és láttátok Őt. 8. Fülöp azt mondta néki: Uram, mutasd meg nékünk az Atyát, és az elég nékünk. 9. Jézus így szólt néki: Annyi idő óta veletek vagyok, és mégsem ismertél meg engemet, Fülöp? Aki engemet látott, látta az Atyát; hogyan mondhatod azért: Mutasd meg minékünk az Atyát? 10. Nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van? Azokat a beszédeket, amelyeket én mondok néktek, nem a magam lelkének indításából mondom. Az Atya, aki állandóan énbennem marad, Ő munkálkodik általam. 11. Higgyétek el azért nékem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van; de ha a beszédeimért nem hiszitek, higgyétek magukért a (messiási) cselekedeteimért. 12. Bizony, bizony mondom néktek: Aki hisz énbennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, amelyeket én cselekszem, sőt azoknál nagyobbakat is cselekszik majd, mert én az Atyához megyek; 13. és akármit kértek majd az én nevemben, megteszem azt, hogy az Atya dicsőíttessék a Fiúban. 14. Ha valamit kértek tőlem az én nevemben, én megteszem azt. 15. Ha szerettek engem, meg fogjátok tartani az én parancsolataimat. 16. És én kérni fogom az Atyát, és egy másik Segítőt ád majd néktek, az igazságnak Lelkét, hogy az veletek maradjon mindörökké; 17. Őt a világ nem tudja befogadni, mert nem látja és nem ismeri Őt; de ti ismeritek, mert nálatok marad, és mindig bennetek lakozik.

18. Nem hagylak hát titeket árvákul, sőt visszajövök tihozzátok. 19. Még egy kevés idő, és a világ többé nem lát engem, de ti megláttok engem, mert én élek és ti is élni fogtok. 20. Azon a napon megtudjátok majd, hogy én az én Atyámban vagyok, és ti énbennem és én tibennetek. 21. Aki megőrzi emlékezetében az én parancsolataimat, és megtartja azokat, az szeret engemet; aki pedig szeret engemet, azt szereti az én Atyám; én is szeretni fogom azt, és kijelentem magamat annak. 22. Akkor így szólt néki Júdás, nem az Iskáriótész: Uram, hogyan van az, hogy csak nékünk kívánod magadat kijelenteni, és nem a világnak? 23. Jézus így felelt néki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet, és az én Atyám szeretni fogja őt, és őhozzá megyünk én őnála lakozunk. 24. Aki pedig nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet; pedig az a beszéd, amelyet tőlem hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki engem küldött. 25. Ezeket hirdettem néktek, amíg veletek voltam; 26. a Segítő pedig: a Szentlélek, akit az Atya az én nevemben fog küldeni, megtanít majd titeket mindenre, és eszetekbe juttatja mind azt, amit én mondtam néktek. 27. Békességet hagyok néktek, az én békességemet adom néktek; nem úgy adom én néktek, amint a világ adja. Ne rendüljön meg a ti szívetek, és ne féljen. 28. Hallottátok, hogy én megmondtam néktek: Elmegyek és visszajövök hozzátok. Ha szeretnétek engem, örülnétek, hogy elmegyek az Atyához, mert az én Atyám nagyobb énnálam. 29. És most, a megtörténte előtt megmondtam néktek, hogy amikor csakugyan megtörténik, higgyetek. 30. Nem sokat beszélek már veletek, mert jön a világ fejedelme; de énfelettem nincsen semmi hatalma. 31. A világnak azonban meg kell tudnia, hogy én szeretem az Atyát és úgy cselekszem, amint az én Atyám parancsolta nékem. Keljetek hát fel, menjünk el innen.