1. És történt, hogy amikor Jézus mind ezeket a beszédeket elmondta, így szólt a tanítványainak: 2. Tudjátok, hogy két nap múltával húsvét ünnepe lesz. És az Ember Fiát elárulják, hogy megfeszítsék. 3. Akkor gyülekeztek össze a főpapok és a nép vénei Kajaphász főpap házában, 4. és arról tanácskoztak, hogy hogyan fogják el Jézust csellel, és hogyan öljék meg; 5. de azt mondták: Ne az ünnepen, hogy a nép közt zavargás ne támadjon. 6. És amikor Jézus Béthániában a leprás Simon házában volt. 7. odament hozzá egy asszony; drága, illatos olajjal telt alabástrom-palack volt nála, és az olajat az asztalnál ülő Jézusnak fejére öntötte. 8. Amikor a tanítványok azt látták, bosszankodtak, és azt mondták: Mire való ez a tékozlás? 9. Mert nagy áron el lehetett volna adni azt az olajat, és az árát a szegényeknek lehetett volna adni. 10. Amikor ezt a beszédet Jézus eszébe vette, így szólt nékik: Miért bántjátok ezt az asszonyt? Hiszen jó dolgot cselekedett velem. 11. Mert szegények mindenkor lesznek veletek, de én nem leszek mindenkor veletek; 12. mert amikor ő ezt az olajat az én testemre öntötte, azzal engemet az én temetésemre készített elő. 13. Bizony mondom néktek, hogy a világon mindenütt, ahol ezt az evangéliumot hirdetik, elmondják majd ennek az asszonynak emlékezetére azt is, amit ő cselekedett. 14. Akkor a tizenkettő közül egy, akinek Iskáriótész Júdás volt a neve, elment a főpapokhoz, 15. és azt kérdezte: Mit adtok nékem, ha én Őt néktek kezetekbe juttatom? Azok harminc ezüst sekelt fizettek néki (egy sekel kb. 2 forint). 16. Azon időtől fogva Júdás kereste a kedvező alkalmat, hogy Jézust elárulja. 17. A kovásztalan kenyerek ünnepének első napján a tanítványok odamentek Jézushoz, és azt kérdezték: Mi a kívánságod, hol készítsük el néked a húsvéti bárányt, hogy azt megegyed? 18. Ő így felelt: Menjetek be a városba egy bizonyos emberhez, és mondjátok meg néki, hogy a Mester üzeni: Közel van az én időm; nálad ünnepelem meg a húsvétot tanítványaimmal együtt. 19. A tanítványok úgy cselekedtek, amint Jézus parancsolta nékik, és elkészítették a húsvéti bárányt.

20. Amikor pedig beesteledett, asztalhoz telepedett a tizenkét tanítvánnyal. 21. És amikor ettek, így szólt: Bizony mondom néktek, hogy tiközületek az egyik el fog árulni engemet. 22. Akkor nagyon elszomorodtak, és egyenként kezdték tőle kérdezni: Talán csak nem én vagyok az, Uram? 23. Ő így felelt: Aki velem együtt mártja kezét ebbe a tálba, az fog engem elárulni. 24. Az Ember Fia halálba megy ugyan, amint felőle meg van írva, de jaj annak az embernek, aki az Ember Fiát elárulja; jobb lett volna annak az embernek, ha nem született volna. 25. Megszólalt Júdás is, aki azután elárulta Őt, és azt kérdezte: Talán csak nem én vagyok az, Mester? Jézus azt felelte néki: Te mondtad. 26. És amikor ettek, Jézus kenyeret vett kezébe, és hálát adván, darabokra törte azt, és a tanítványoknak adta, és azt mondta: Vegyétek, egyétek; az én testem ez. 27. Azután kezébe vett egy poharat és hálát adván, nékik adta és ezt mondta: Igyatok ebből mindnyájan; 28. mert az én vérem ez, a szövetség vére, amely sokakért kiontatik, hogy bűneik bocsánatában részesüljenek. 29. Mondom néktek: Mostantól fogva nem iszom a szőlőtőkének a terméséből addig a napig, amikor új bort iszom I majd veletek az én Atyámnak országában. 30. Az ünnepi dicséret eléneklése után kimentek az Olajfákhegyére. 31. Akkor Jézus azt mondta nékik: Ezen az éjszakán ti mindnyájan megbotránkoztok majd én miattam (a velem történendők miatt), mert meg van írva: Megverem a pásztort, és. a nyáj juhai szétszóródnak (Zakariás 13:7); 32. de feltámadásom után előttetek megyek majd Galileába. 33. Péter így felelt néki: Ha mindnyájan megbotránkoznak is temiattad, én soha nem fogok megbotránkozni. 34. Jézus azt mondta néki: Bizony mondom néked, hogy ezen az éjszakán a kakas még meg sem szólal, háromszor megtagadsz engemet. 35. Péter azonban azt mondta néki: Ha meg kell is teveled halnom, semmiképpen sem tagadlak meg téged. Hasonlóképpen szólt a többi tanítvány is. 36. Jézus azután elment tanítványaival egy helyre, amelyet Gethszémánénak hívtak, és így szólt nékik: Üljetek le itt, amíg amoda megyek, és ott imádkozom.