1. Pál - (írja ezt, aki) - Jézus Krisztusnak szolgája, Isten által elhívott apostol, kiválasztva Isten evangéliumának hirdetésére. 2. Ezt az evangéliomot Isten az Ő prófétái által a szent írásokban már előbb (régen) megígérte. 3. Ez az evangéliom az Ő Fiáról Jézus Krisztusról, a mi Urunkról szól, aki test szerint Dávid magvából származott, 4. de a megszentelő Lélek szerint Istennek teljes hatalommal bíró Fiául rendeltetett azáltal, hogy a halálból feltámadt. 5. Őáltala a mi Urunk Jézus Krisztus által kaptunk mi kegyelmet és apostoli hivatást, hogy az Ő nevének dicsőségére hitre és engedelmességre vezessük az embereket az összes pogányok közt, 6. akik közé tartoztok ti is mint Jézus Krisztus elhívottai. 7. Mind azoknak, akik Rómában élnek, az Isten szeretteinek, az elhívott szenteknek: Kegyelem néktek és békesség Istentől a mi Atyánktól és a mi Urunktól Jézus Krisztustól. 8. Mindenekelőtt mindnyájatokért hálát adok Jézus Krisztus által az én Istenemnek, mert a ti hiteteket az egész világon sűrűn emlegetik. 9. Tanúm az Isten, - akinek én lelkemmel szolgálok azáltal, hogy az Ő Fiának evangéliomát hirdetem, - hogy szüntelen gondolok reátok, 10. amidőn imádságaimban mindenkor azt kérem, hogy vajha Isten akaratával sikerülne már végül hozzátok eljutnom. 11. Mert látni kívánlak titeket. hogy valami lelki ajándékban részesítselek benneteket, hogy az által (hitetekben) megerősödjetek; 12. vagy még inkább, hogy tinálatok együtt buzduljunk fel egymásnak hite által, a tiétek által meg az enyém által. 13. Tudnotok kell azonban atyámfiai, hogy én sokszor feltettem magamban, hogy elmegyek tihozzátok, de mind ez ideig megakadályoztattam abban, hogy köztetek is valami lelki gyümölcsben részesüljek (új híveket nyerjek meg) úgy, mint ahogy a többi pogányok közt már részesültem is (meg is nyertem). 14. Én görögöknek és barbároknak, bölcseknek és értelmetleneknek (azaz minden népnek) köteles szolgája vagyok; 15. azért szívvel-lélekkel azon vagyok, hogy az evangéliomot hirdessem tinéktek is, akik Rómában éltek.

16. Mert nem szégyellem az evangéliomot; ugyanis az evangéliom Istennek ereje és üdvözít mindenkit, aki hisz benne, - zsidót és görögöt (azaz pogányt) elsősorban, - 17. mert Isten az Ő igazságosságát kijelenti (azzal, hogy minket üdvösségünk érdekében Önmagával helyes viszonyba hoz, azaz megigazít); ez a mi megigazíttatásunk hitből származik és hitre vezet, amint meg van írva: A hit által megigazult ember élni (üdvözülni) fog. (Habakuk 2:4) 18. Mert Isten a mennyből kijelenti az Ő haragját azoknak az embereknek minden istentelensége és igazságtalansága ellen, akik az igazságot igazságtalansággal elnyomják, 19. mert amit az emberek Istenből megismerhetnek, azt ők jól ismerik, Isten ugyanis megismertette velük. 20. Mert ami Istenből láthatatlan: - az Ő örökkévaló ereje és istensége, - az az Ő alkotásaiból a világ teremtése óta józan ésszel megérthető; azért hát nincs mentségük, 21. mert jóllehet megismerték Istent, mégis nem úgy dicsőítették Őt, mint Istent, hálát sem adtak Őnéki, hanem okoskodásukkal hiábavaló gondolkodásba merültek, és értelmetlen szívükre sötétség borult. 22. És bár azt mondogatták, hogy bölcsek, bolondokká lettek, 23. és az örökkévaló Istennek dicsőségét elcserélték halandó embernek, sőt madaraknak, négylábú állatoknak és csúszó-mászó állatoknak képmásával. 24. Azért Isten (büntetésül) szívük kívánságai által tisztátalanságra adta őket, hogy az által megbecstelenítsék a testüket. 25. Az ilyenek az isteni igazságot hazugsággal cserélték el, és a teremtményeket részesítették vallásos tiszteletben, és azoknak szolgáltak a Teremtő helyett, aki mindörökké áldott. Ámen. 26. Emiatt (büntetésül) az Isten megbecstelenítő szenvedélyekre adta őket: ugyanis asszonyaik a természetes nemi érintkezés helyett természetellenesre vetemedtek; 27. hasonlóképpen a férfiak is elhagyván az asszonynéppel való természetes érintkezést, bujaságukban egymásra gerjedtek: férfiak férfiakkal fajtalankodtak, és önmagukon kellett megtapasztalniuk tévelygésüknek büntetését.