1. Volt pedig Antiókhiában, az ottani gyülekezetben néhány próféta és tanító: Barnabás és Simeon, akit Nigernek hívtak és a cirénei Lucius és Manaen, aki Heródes negyedesfejedelemmel együtt nevelkedett és Saul. 2. Mikor ezek szolgáltak az Úrnak és böjtöltek, így szólt a Szentlélek: Válasszátok ki nekem Barnabást és Sault arra a munkára, amelyre én őket elhívtam. 3. Akkor, miután böjtöltek és imádkoztak és kezüket rájuk tették, elbocsátották őket. 4. Ők tehát, miután a Szentlélek kibocsátotta őket, lementek Szeleuciába és onnan elhajóztak Ciprusba. 5. És mikor Szalamisba jutottak, hirdették az Isten beszédét a zsidók zsinagógáiban. János is ott volt velük, mint segítőtárs. 6. És mintán a szigetet egész Páfusig bejárták, találtak egy varázsló álpróféta zsidót, akinek Barjézus volt a neve. 7. Ez Szergius Paulus helytartóval, ezzel az értelmes emberrel volt. Ő magához hívatta Barnabást és Sault, és hallani kívánta az Isten beszédét. 8. Elimás, a varázsló azonban, — mert ez a neve lefordítva — ellenkezett velük és igyekezett a helytartót elfordítani a hittől. 9. De Saul, aki Pál is, megtelve Szentlélekkel, erősen ránézett és 10. így szólt: Te minden álnoksággal és gonoszsággal teljes ördögfajzat, minden igazságnak ellensége, nem szűnsz meg az Úr igaz útait elfordítani? 11. Most azért íme, az Úr keze rajtad van, úgyhogy vak leszel és nem látod a napot egy ideig. És azonnal homály és sötétség szállott rá, úgyhogy tapogatódzva keresett vezetőket. 12. Mikor a helytartó látta a történteket, hitt, csodálkozva az Úr tanításán. 13. Elhajózva pedig Páfusból, Pál és kísérői Pergába, Pamfilia városába értek. János azonban elvált tőlük és hazament Jeruzsálembe. 14. Ők pedig Pergából tovább haladva, eljutottak Antiókhiába, Pizidia városába, szombatnapon bementek a zsinagógába és leültek. 15. És a törvény és próféták felolvasása után odaküldtek hozzájuk a zsinagóga elöljárói és azt mondták nekik: Atyánkfiai, férfiak, ha van valami intő beszédetek a néphez, szóljatok.

16. Ekkor Pál felállt, kezével intett és ezt mondta: Izraelita férfiak és ti, akik félitek az Istent, halljátok meg. 17. Ennek a népnek, Izraelnek Istene, kiválasztotta a mi atyáinkat és e népet felemelte, mikor Egyiptom földjén jövevények voltak és kihozta onnan őket hatalmas karja által. 18. Azután közel negyven esztendeig elszenvedte őket a pusztában. 19. És miután eltörölt hét népet Kánaán földjén, azoknak földjét örökségül adta nekik. 20. És azután mintegy négyszázötven esztendeig adott bírákat egészen Sámuel prófétáig. 21. De ők ezek után királyt kértek maguknak, és az Isten Sault adta nekik, Kisnek fiát, a Benjámin törzséből való férfiút, negyven esztendeig. 22. És mikor őt elvetette, Dávidot támasztotta nekik királyul, akiről bizonyságot is tett és ezt mondta: Megtaláltam Dávidot, Isai fiát, ezt a szívem szerint való férfiút, aki minden akaratomat véghez viszi. 23. Ennek magvából támasztott Isten, az ő ígérete szerint; Izraelnek Megváltót, Jézust, 24. miután János az ő eljövetele előtt a megtérés keresztségét hirdette Izrael egész népének. 25. És mikor János már-már bevégezte futását, azt mondta: Nem vagyok az, akinek ti gondoltok engem, hanem íme utánam jön, akinek a saruját nem vagyok méltó, hogy megoldjam. 26. Atyámfiai, férfiak, Ábrahám nemzetségének fiai, és akik köztetek félik az Istent, ennek az üdvösségnek beszéde nekünk küldetett. 27. Mert akik Jeruzsálemben laknak és vezetőik, nem ismerték őt fel, és azáltal, hogy elítélték, betöltötték a próféták jövendöléseit is, amelyeket minden szombaton felolvasnak. 28. És bár semmi halálra való okot nem találtak, azt kérték Pilátustól, hogy ölesse meg. 29. És mikor mindazt elvégezték, ami felőle megíratott, a fáról levéve, sírba helyezték. 30. De az Isten feltámasztotta őt a halottak közül, 31. úgyhogy megjelent több napon át azoknak, akik vele együtt mentek fel Galileból Jeruzsálembe, s akik neki tanúi a nép előtt. 32. És mi hirdetjük nektek az atyáknak tett ígéretet, hogy ezt az Isten betöltötte a mi fiainknak, támasztotta nekik Jézust, 33. amint a második zsoltárban is meg van írva: Fiam vagy te; ma szültelek téged.