1. Szólt pedig a tanítványaihoz: Volt egy gazdag ember és annak egy sáfára. Ezt bevádolták nála, hogy javait eltékozolja. 2. Hívatta azért és azt mondta neki: Mit hallok felőled? Adj számot a sáfárságodról, mert nem lehetsz többé sáfár. 3. Szólt pedig magában a sáfár: Mit tegyek, mivel az én uram elveszi tőlem a sáfárságot? Kapálni nem tudok, koldulni szégyenlek. 4. Tudom, mit tegyek, hogy mikor a sáfárságtól megfosztanak, befogadjanak engem házaikba. 5. És magához hívatta urának minden adósát és így szólt az elsőnek: Menynyivel tartozol az én uramnak? 6. Az pedig így felelt: Száz bátus olajjal. És azt mondta neki: Vedd az írásodat, ülj le és írj hamar ötvenet. 7. Azután szólott a másiknak: Hát te mennyivel tartozol? Az így felelt: Száz kórus búzával. És azt mondta annak: Vedd az írásodat és írj nyolcvanat. 8. És dicsérte az úr a hamis sáfárt, hogy eszesen cselekedett. Mert e világ fiai eszesebben forgolódnak a maguk nemzedékében, mint a világosság fiai. 9. Én is mondom nektek: szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogy mikor az elfogy, befogadjanak titeket az örök hajlékokba. 10. Aki hű a kevesen, a sokon is hű az; és aki a kevesen hamis, a sokon is hamis az. 11. Ha azért a hamis mammonon nem voltatok hűségesek, ki fogja rátok bízni az igazi gazdagságot? 12. És ha a másén nem voltatok hűségesek, ki adja oda nektek, ami a tietek? 13. Egy szolga sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak. 14. Hallották pedig mindezt a farizeusok, akik pénzsóvárak voltak és kigúnyolták őt. 15. És szólt nekik: Ti az emberek előtt igazolni akarjátok magatokat, de az Isten ismeri a szíveteket. Mert ami az emberek előtt igen becses, az az Isten előtt utálatos. 16. A törvény és a próféták Jánosig voltak. Azóta az Isten országa hirdettetik és mindenki erejét megfeszítve tör be abba. 17. Pedig könnyebben múlik el a menny és a föld, hogysem a törvényből egy pontocska is elessék.

18. Mindenki, aki elbocsátja a feleségét és mást vesz el, paráználkodik; és mindenki, aki férjétől elbocsátott asszonyt vesz feleségül, paráználkodik. 19. Volt egy gazdag ember, aki bíborba és patyolatba öltözött és minden nap dúsan lakmározott. 20. És egy Lázár nevű koldus tele fekélyekkel ott feküdt az ő kapuja előtt. 21. Ez szeretett volna jóllakni a gazdag ember asztaláról lehullott morzsákkal, de még az ebek is odamentek és nyalták a sebeit. 22. Történt pedig, hogy meghalt a koldus és az angyalok Ábrahám kebelébe vitték. Meghalt a gazdag is és eltemették. 23. És amint a pokolban kínok között gyötrődve felemelte tekintetét, látta távolról Ábrahámot és Lázárt az ő kebelén. 24. Ekkor felkiáltott: Atyám, Ábrahám, könyörülj rajtam és küldd el Lázárt, hogy mártsa ujja hegyét a vízbe és hűsítse meg a nyelvemet, mert gyötrődöm a lángban. 25. Ábrahám pedig azt mondta: Fiam, jusson eszedbe, hogy te javaidat már elvetted életedben éppúgy, mint Lázár is a rosszat. Most ő itt vigasztalódik, te pedig gyötrődöl. 26. És mindezen felül köztünk és közöttetek nagy szakadék van, hogy akik innen hozzátok akarnak átmenni, ne mehessenek, se onnan hozzánk át ne jöhessenek. 27. Amaz pedig így szólt: Kérlek azért, atyám, hogy küldd el őt apám házához. 28. Mert van öt testvérem: hadd tegyen nekik bizonyságot, hogy ők is ide ne kerüljenek a gyötrelem e helyére. 29. Felelt neki Ábrahám: Van Mózesük és prófétáik. Hallgassák azokat! 30. De amaz ezt mondta: Nem úgy, atyám, Ábrahám; hanem ha valaki a halottak közül megy hozzájuk, megtérnek. 31. Ő pedig azt mondta neki: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, nem győzi meg őket az sem, ha valaki feltámad a halottak közül.