1. Történt pedig egy szombatnapon, hogy vetések között ment át és tanítványai kalászokat szaggatva és kezükkel kimorzsolva, ették azokat. 2. Némelyek pedig a farizeusok közül így szóltak: Miért teszitek azt, amit szombatnapokon nem szabad tenni? 3. És Jézus így felelt nekik: Nem olvastátok, amit Dávid cselekedett, mikor megéhezett ő és akik vele voltak? 4. Hogyan ment be az Úr házába, hogyan vette el és ette meg a felrakott szent kenyereket és adta azoknak is, akik vele voltak? Pedig azokat nem szabad másnak megenni, csak a papoknak. 5. És szólt nekik: Az Ember Fia ura a szombatnak. 6. Egy másik szombaton pedig a zsinagógába ment és tanított. És volt ott egy ember, akinek jobb keze béna volt. 7. Az írástudók és farizeusok pedig leselkedtek rá, vajjon gyógyít-e majd szombatnapon, hogy vádat találjanak ellene. 8. Ő azonban ismerve gondolataikat, így szólt a béna kezű embernek: Kelj fel és állj a középre! Az felkelt és odaállt. 9. Szólott azért nekik Jézus: Valamit kérdezek tőletek: Szabad-e szombaton jót tenni, vagy rosszat cselekedni? életet menteni vagy elpusztítani? 10. És körültekintve mindnyájukon, így szólt neki: Nyújtsd ki a kezedet! Az pedig úgy tett, és meggyógyult a keze és olyan éppé lett, mint a másik. 11. Azok pedig oktalan dühvel teltek el és egymás között arról beszélgettek, mit cselekedjenek Jézussal. 12. És történt azokban a napokban, hogy a hegyre imádkozni és az éjtszakát az Istenhez való imádkozásban töltötte. 13. És mikor megvirradt, előszólította tanítványait, és kiválasztott azok közül tizenkettőt, akiket apostoloknak is nevezett: 14. Simont, akinek a Péter nevet is adta, és Andrást, az ő testvérét, Jakabot és Jánost, Fülöpöt és Bertalant, 15. Mátét és Tamást, Jakabot, Alfeus fiát, és Simont, a zélótát; 16. Júdást, Jakab fiát és Iskáriótes Júdást, aki árulóvá lett. 17. És miután lement velük, megállott egy síkságon ő és tanítványainak serege és a népnek nagy sokasága az egész Júdeából és Jeruzsálemből, a tengermelléki Tírusból és Szidonból. Ezek azért mentek oda, hogy hallgassák és meggyógyuljanak betegségeikből.

18. És akiket tisztátalan lelkek gyötörtek, meggyógyultak. 19. És az egész sokaság igyekezett őt megérinteni, mert erő áradt ki belőle és mindenkit meggyógyított. 20. Ő pedig felemelte tekintetét tanítványaira és így szólt: Boldogok vagytok, ti szegények, mert tiétek az Isten országa. 21. Boldogok vagytok ti, akik most éheztek: mert megelégültök. Boldogok vagytok ti, akik most sírtok, mert nevetni fogtok; 22. Boldogok vagytok, ha gyűlölnek titeket az emberek, ha kirekesztenek, ha szidalmaznak és kivetik a neveteket, mint gonosz nevet, az Ember Fiáért. 23. Örüljetek azon a napon és ujjongjatok! Mert íme, a ti jutalmatok bőséges a mennyben, hiszen ugyanígy bántak atyáik a prófétákkal. 24. De jaj nektek, gazdagok: mert elvettétek vigasztalásotokat! 25. Jaj nektek, kik most beteltetek, mert éhezni fogtok! Jaj nektek, kik most nevettek: mert gyászolni és sírni fogtok! 26. Jaj nektek, ha minden ember jót mond felőletek: mert éppen így cselekedtek a hamis prófétákkal az ő atyáik! 27. De nektek mondom akik engem hallgattok: szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket. 28. Áldjátok azokat, akik átkoznak titeket; imádkozzatok azokért, akik gyaláznak titeket. 29. Annak, aki megüti egyik orcádat, tartsd oda a másikat is; és attól, aki elveszi a felsőruhádat, ne tagadd meg az alsóruhát sem. 30. Adj mindenkinek, aki kér tőled; és attól, aki elveszi a tiédet, ne követeld vissza. 31. És amint akarjátok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is úgy cselekedjetek azokkal. 32. Mert ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, milyen jutalmatok van? Hiszen a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik. 33. És ha azokkal tesztek jót, akik veletek jót tesznek, milyen jutalmatok van? Hiszen a bűnösök is ugyanezt cselekszik. 34. És ha azoknak adtok kölcsönt, akiktől remélitek, hogy visszakapjátok, milyen jutalmatok van? Hiszen a bűnösök is adnak kölcsönt a bűnösöknek, hogy ugyanannyit kapjanak vissza.