1 Jézus felment az Olajfák hegyére, 2 de korán reggel ismét visszatért a Templom területére. Az emberek mind köré gyűltek, ő pedig leült, és tanította őket. 3 A törvénytanítók és a farizeusok odahoztak Jézushoz egy asszonyt, akit házasságtörésen kaptak. Középre állították, 4 és megkérdezték Jézust: „Mester, ezt az asszonyt tetten érték házasságtörés közben. 5 Mózes a Törvényben azt parancsolta, hogy az ilyet meg kell kövezni, hogy meghaljon. Te mit mondasz?” 6 Ezt azért kérdezték, hogy Jézust próbára tegyék, és vádolhassák valamivel. De ő nem válaszolt, csak lehajolt, és az ujjával írni kezdett a földre. 7 Mivel tovább kérdezgették, végül felegyenesedett, és azt mondta nekik: „Az dobja rá dobja erre az asszonyra az első követ, aki bűntelen!” 8 Majd újra lehajolt, és tovább írt a földre. 9 Ezt hallva, azok kezdtek elszállingózni. Először az idősebbek távoztak, majd egymás után mind eltűntek. Végül csak Jézus és a középen álló asszony maradt ott. 10 Ekkor Jézus felegyenesedett, és megkérdezte: „Asszony, hol vannak a vádlóid? Senki nem ítélt el téged?” 11 „Senki, Uram” — felelte az asszony. Jézus ezt mondta: „Én sem ítéllek el. Menj el, de többé ne vétkezz!” 12 Később Jézus ezt mondta az összegyűlt sokaságnak: „Én vagyok a világ világossága. Aki engem követ, nem a sötétségben él, hanem a világosságban, amely az örök élet.” 13 Erre a farizeusok ellene szóltak: „Most magadról tanúskodsz, ezért a tanúságod nem ér semmit!” 14 Jézus így felelt: „Még ha magamról tanúskodom, akkor is hiteles, amit mondok, mert én tudom, honnan jöttem, és hová megyek. Ti viszont nem tudjátok, honnan jöttem, és hová megyek. 15 Ti csak emberi módon, a látszat szerint ítéltek, én azonban nem ítélek el senkit, 16 de még ha ítélkezem is, az ítéletem akkor is érvényes és igazságos, mert nem egyedül ítélek. Ketten vagyunk: én és az Atya, aki elküldött engem. 17 A Törvényetek azt mondja, hogy két tanú egybehangzó vallomását el kell fogadnotok. 18 Az egyik tanú én vagyok, aki önmagamról tanúskodom, a másik pedig az Atya, aki engem elküldött — ő is tanúskodik rólam.”

19 Megkérdezték tőle: „Hol van a te atyád?” Jézus így válaszolt: „Sem engem nem ismertek, sem Atyámat. Ha tudnátok, ki vagyok, ismernétek Atyámat is.” 20 Jézus mindezt akkor mondta, amikor a Templom területén tanított, annak a helynek a közelében, ahol az adományokat gyűjtötték. Senki sem tartóztatta le, mert még nem jött el az ideje. 21 Azután Jézus ezt mondta: „Én majd elmegyek, ti pedig keresni fogtok engem, de ahová megyek, oda ti nem jöhettek, és a bűneitekben fogtok meghalni.” 22 Ekkor a júdeaiak egymás között tanakodtak: „Talán meg akarja ölni magát, hogy azt mondja: »Ahová én megyek, oda ti nem jöhettek«?” 23 Jézus így folytatta: „Ti innen, a földről származtok, én pedig fentről származom. Ti ehhez a világhoz tartoztok, de én nem. 24 Ezért mondtam nektek, hogy a bűneitekben fogtok meghalni. Bizony, ha nem hiszitek, hogy ÉN VAGYOK, akkor a bűneitekben haltok meg.” 25 Ekkor azok megkérdezték: „Ki vagy te tulajdonképpen?” Jézus így válaszolt: „Az vagyok, akinek kezdettől fogva mondom magamat. 26 Sok mindent mondhatnék rólatok, és elítélhetnélek titeket. De csak azt mondom, amit attól hallottam, aki elküldött engem, és amit ő mond, az igaz!” 27 Azok nem értették meg, hogy az Atyáról beszélt. 28 Jézus így folytatta: „Amikor majd fölemelitek az Emberfiát, akkor fogjátok felismerni, hogy ÉN VAGYOK. Meg fogjátok érteni azt is, hogy amit teszek, azt nem magamtól teszem, és csak azt mondom, amire az Atya tanított, 29 mert engem ő küldött, és mindig velem van. Nem hagyott egyedül, mert én mindig azt teszem, amivel a kedvében járok.” 30 Amikor ezt mondta, sokan hittek Jézusban. 31 Azután Jézus azokhoz fordult, akik hittek benne: „Ha ragaszkodtok a tanításomhoz, engedelmeskedtek a szavamnak, és annak megfelelően éltek, akkor valóban a tanítványaim vagytok. 32 Akkor majd megismeritek az igazságot, az igazság pedig megszabadít titeket.” 33 Azok így válaszoltak: „Mi Ábrahám leszármazottjai vagyunk, és soha nem voltunk rabszolgák! Miért mondod, hogy meg fogunk szabadulni?” 34 Jézus így válaszolt: „Igazán mondom nektek, ha valaki bűnben él, az a bűn rabszolgája. 35 A rabszolga nem marad örökre a családban, csak a fiú,