1 Akkor Jóhánán, Káréah fia, meg Jaazanjá, Hósajá fia, és a többi vezetők meg a nép apraja-nagyja 2 mind Jeremiáshoz jöttek, és így kérlelték: „Hallgass meg minket, Jeremiás: kérünk, imádkozz az Örökkévalóhoz, Istenedhez, értünk — ezért a maroknyi népért, amely még megmaradt! Hiszen magad is látod, milyen kevesen maradtunk életben! 3 Imádkozz, hogy Istened, az Örökkévaló mutassa meg, hová menjünk, és mitévők legyünk!” 4 Jeremiás ezt válaszolta: Megértettem, és imádkozni fogok az Örökkévalóhoz, Istenetekhez, ahogy kértétek. Ígérem, hogy hűségesen elmondom nektek, amit az Örökkévaló felel a kérdésetekre, bármi legyen is az. Semmit nem hallgatok el előletek. 5 A nép ezután megesküdött: „Az Örökkévaló legyen hű és igaz tanúnk rá, hogy megfogadtuk: mindent úgy fogunk tenni, ahogy azt Istened, az Örökkévaló mondja általad, Jeremiás! 6 Akármi is legyen, amit az Örökkévaló mond, s akár tetszik nekünk, akár nem, engedelmeskedni fogunk szavának. Mert most arra kérünk, Jeremiás, hogy hozz nekünk választ az Örökkévalótól, és jól tudjuk, hogy akkor lesz jó dolgunk, ha hallgatunk az Örökkévalónak, Istenünknek szavára.” 7 Tíz nappal később az Örökkévaló üzenete megérkezett Jeremiáshoz, 8 aki magához hívta Jóhánánt, Káréah fiát, meg a többi vezetőt és az egész népet kicsitől-nagyig, 9 és ezt mondta nekik: Halljátok meg, mit üzent nektek az Örökkévaló, Izráel Istene, akihez küldtetek engem, hogy kérdésetekre választ hozzak: 10 „Ha itt maradtok ezen a földön, akkor felépítelek, és nem rombollak le, elültetlek, és nem téplek ki gyökerestül benneteket. Mert megbántam azt a sok csapást, amellyel sújtottalak benneteket. 11 Most már ne féljetek Babilónia királyától, mint eddig, mert én magam vagyok veletek, hogy megmentselek a kezéből — ezt én mondom nektek, az Örökkévaló! 12 Irgalmas leszek hozzátok, és megteszem, hogy Babilónia királya is irgalmasan bánjon veletek. Meg fogja engedni, hogy a száműzöttek visszatérjenek a földjükre. 13 De ha nem akartok ezen a földön maradni, s nem engedelmeskedtek Istenetek, az Örökkévaló szavának,

14 ha azt gondoljátok, hogy jobban jártok, ha Egyiptomba menekültök, és ott laktok, mert ott nem kell félnetek a háborútól, sem a sófár hangjától, sem éhínségtől 15 — akkor halljátok meg az Örökkévaló szavát, Júda népének töredéke! Ezt üzeni nektek az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Istene: Ha elhatározzátok, hogy mégis Egyiptomba menekültök, és ott akartok ideiglenesen letelepedni, 16 akkor az a háború és fegyveres fenyegetés, amelytől most féltek, Egyiptom földjén fog utolérni! Az éhínség, amelytől itt féltek, üldözni fog titeket, Egyiptomban fog utolérni, és ott fogtok meghalni! 17 Ez lesz a sorsa mindenkinek, aki közületek úgy dönt, hogy Egyiptomba akar menni, hogy ott lakjon, mint jövevény: ott fog meghalni háború, éhség, vagy betegség által! Senki sem fogja túlélni azokat a csapásokat, amelyekkel sújtom őket. 18 Mert ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Istene: Ahogy rázúdult haragom Jeruzsálem lakosaira, úgy foglak titeket is haragos csapásokkal sújtani, ha Egyiptomba mentek. Átok, rémület, szidalom és gúny lesz a részetek, és soha többé nem látjátok Júda földjét!” 19 Jeremiás ezt mondta: „Látjátok, az Örökkévaló megmondta nektek, akik megmaradtatok Júda lakosai közül, hogy ne meneküljetek Egyiptomba! Figyelmeztetlek titeket én is, hogy 20 saját magatokat csaptátok be, és az életetekkel fogtok fizetni érte! Mert engem az Örökkévalóhoz, Istenetekhez küldtetek, hogy imádkozzam értetek, és megfogadtátok, hogy bármit is válaszol az Örökkévaló általam, engedelmeskedni fogtok. 21 Most pedig megmondtam nektek, mit felelt az Örökkévaló, de nem fogadtátok meg a szavát semmiben! 22 Tudjátok meg hát, hogy meg fogtok halni háború, éhség, vagy betegség által azon a helyen, ahová kívántok menni, hogy ott találjatok menedéket!”