1 József ráborult apja arcára, siratta és csókolgatta őt. 2 Aztán megparancsolta rabszolgáinak, az orvosoknak, hogy balzsamozzák be apját. 3 Mialatt azok a parancsot teljesítették, elmúlt negyven nap, mert így szokott az lenni a holttestek bebalzsamozásánál. Egyiptom siratta őt hetven napig. 4 Amikor letelt a siratás ideje, így szólt József a fáraó házanépéhez: »Ha kegyelmet találtam előttetek, mondjátok meg a fáraónak, 5 hogy apám megesketett engem: `Íme, én meghalok. Temess engem az én síromba, amelyet Kánaán földjén ástam meg magamnak!' Hadd menjek fel tehát, hadd temessem el atyámat, aztán majd visszatérek!« 6 A fáraó azt üzente neki: »Menj csak fel, és temesd el atyádat, amint megesketett!« 7 Felment tehát, és vele ment a fáraó összes szolgája, házának vénei és Egyiptom földjének összes nagyja, 8 valamint József házanépe és testvérei. Csak a gyermekek, a nyájak és a csordák nem, ezeket Gósen földjén hagyták. 9 Szekerek és lovasok is voltak a kíséretében, így nem volt kicsi a tábor. 10 Amikor aztán eljutottak Átád szérűjéhez, amely a Jordánon túl fekszik, ott nagy és keserves siránkozással gyászszertartást tartottak. Hét napot töltöttek el ezzel. 11 Amikor Kánaán földjének lakosai látták ezt, így szóltak: »Nagy gyászuk van az egyiptomiaknak!« Azt a helyet elnevezték tehát Egyiptom gyászának. 12 Jákob fiai úgy tettek tehát, ahogy apjuk megparancsolta nekik: 13 elvitték őt Kánaán földjére, és eltemették a Makpéla barlangba, amelyet Ábrahám vett meg a mezővel együtt a hetita Efrontól, temetőbirtokul, Mamréval szemben. 14 Miután apját eltemette, József visszatért Egyiptomba testvéreivel és egész kíséretével együtt. 15 Mivel Jákob meghalt, a testvérei félni kezdtek, és azt mondták egymásnak: »Csak meg ne emlékezzen arról a bántalomról, amelyet elszenvedett! Nehogy visszafizesse nekünk mindazt a gonoszságot, amelyet elkövettünk!« 16 Azt üzenték tehát neki: »Atyád meghagyta nekünk, mielőtt meghalt,

17 hogy az ő szavaival ezt mondjuk neked: `Kérlek, felejtsd el testvéreid vétkét, a bűnt és a gonoszságot, amelyet ellened elkövettek!' Mi magunk is kérünk, bocsásd meg ezt a gonoszságot azoknak, akik szolgái atyád Istenének!« Ennek hallatára József sírni kezdett. 18 Ezután a testvérei maguk is eléje járultak, és földig borulva azt mondták: »A szolgáid vagyunk!« 19 Ő azonban ezt felelte: »Ne féljetek! Ellene szegülhetünk-e Isten akaratának? 20 Ti gonoszat terveltetek ellenem, de Isten jóra fordította azt, hogy felmagasztaljon engem, amint most látjátok, és sok népet megmentsen. 21 Ne féljetek, én gondoskodom rólatok és gyermekeitekről.« Megvigasztalta tehát őket, és barátságosan, szelíden beszélt hozzájuk. 22 Ettől kezdve Egyiptomban lakott apja egész házanépével együtt. Száztíz esztendőt élt, 23 és meglátta Efraim fiainak harmadik nemzedékét. Manassze fiának, Mákirnak a fiai is József térdén születtek. 24 Ezek megtörténte után azt mondta testvéreinek: »Halálom után meg fog emlékezni rólatok Isten, és felvisz titeket erről a földről arra a földre, amelyet esküvel ígért Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak.« 25 Azután megeskette őket: »Ha majd megemlékezik rólatok Isten, vigyétek fel magatokkal csontjaimat erről a helyről!« Végül 26 meghalt, miután száztíz esztendőt ért meg életében. Bebalzsamozták, és koporsóban eltemették Egyiptomban.