1 Történt pedig, hogy amikor Jézus befejezte tizenkét tanítványának oktatását, elment onnan, hogy tanítson és hirdesse az igét a városaikban. 2 Amikor János a börtönben Krisztus tetteiről hallott, elküldte hozzá tanítványait 3 és megkérdezte tőle: »Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?« 4 Jézus ezt válaszolta nekik: »Menjetek, vigyétek hírül Jánosnak, amit hallotok és láttok: 5 A vakok látnak, a sánták járnak, a leprások megtisztulnak, a süketek hallanak, a halottak föltámadnak, a szegényeknek pedig hirdetik az evangéliumot. 6 Boldog, aki nem botránkozik meg bennem.« 7 Amikor azok elmentek, Jézus így kezdett beszélni Jánosról a tömegnek: »Miért mentetek ki, mit akartatok látni a pusztában? Széltől lengetett nádat? 8 Vagy mit akartatok látni, amikor kimentetek? Finom ruhákba öltözött embert? Íme, akik finom ruhákat hordanak, a királyok házaiban laknak. 9 Vagy mit akartatok látni, amikor kimentetek? Prófétát? Igen, mondom nektek: prófétánál is nagyobbat. 10 Ő az, akiről írva van: `Íme, elküldöm küldöttemet színed előtt, aki elkészíti előtted utadat'. 11 Bizony, mondom nektek: asszonyok szülöttei között nem támadt nagyobb Keresztelő Jánosnál. De aki a legkisebb a mennyek országában, az nagyobb őnála. 12 A mennyek országa Keresztelő János napjaitól mostanáig erőszakot szenved, és az erőszakosak ragadják el azt. 13 Az összes próféta és a törvény Jánosig erről jövendölt; 14 és ha el akarjátok őt fogadni: igen, ő Illés, aki eljön. 15 Akinek van füle, hallja meg. 16 Kihez is hasonlítsam ezt a nemzedéket? Hasonló a gyerekekhez, akik a piacon ülnek, kiáltanak a többieknek, 17 és mondják: `Furulyáztunk nektek, de nem táncoltatok, siratót énekeltünk, de nem gyászoltatok.' 18 Mert eljött János, nem evett és nem ivott, és azt mondták: `Ördöge van!' 19 Eljött az Emberfia, eszik és iszik, és azt mondják: `Íme, a falánk és borissza ember, a vámosok és bűnösök barátja!' De a bölcsesség igazolást nyer a tettei által.« 20 Azután a városokat, amelyekben a legtöbb csodája történt, korholni kezdte, mert nem tértek meg:

21 »Jaj neked, Korozain! Jaj neked, Betszaida! Mert ha a csodák, amelyek nálatok történtek, Tíruszban és Szidonban történtek volna, már régen megtértek volna, zsákruhában és hamuban. 22 De mondom nektek: Tírusznak és Szidonnak tűrhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint nektek. 23 És te, Kafarnaum! Talán az égig emelkedsz? Alászállsz majd az alvilágba! Mert ha a csodák, amelyek nálad történtek, Szodomában történtek volna, megmaradtak volna mind a mai napig. 24 De mondom nektek: Szodoma földjének tűrhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint neked.« 25 Abban az időben így szólt Jézus: »Áldalak téged Atyám, menny és föld ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és kinyilatkoztattad a kicsinyeknek. 26 Igen, Atyám, így tetszett ez neked! 27 Mindent nekem adott át az én Atyám, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni. 28 Jöjjetek hozzám mind, akik fáradtak vagytok és terhet hordoztok, és én felüdítelek titeket. 29 Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű – és nyugalmat találtok lelketeknek. 30 Mert az én igám édes és az én terhem könnyű.«