1 Mikor pedig a tanácsra vetette szemét Pál, monda: Atyámfiai, férfiak, én teljes jó lelkiismerettel szolgáltam az Istennek mind e mai napig. 2 Ananiás főpap pedig megparancsolá azoknak, akik mellette állanak vala, hogy üssék őt szájon. 3 Akkor Pál monda néki: Megver az Isten téged, te kimeszelt fal! Te leülsz engem a törvény szerint megítélni, és törvényellenesen cselekedve parancsolod, hogy engem verjenek? 4 Az ott állók pedig mondának: Az Istennek főpapját szidalmazod-é? 5 Pál pedig monda: Nem tudtam, atyámfiai, hogy főpap. Mert meg van írva: A te néped fejedelmét ne átkozd! 6 Mikor pedig Pál eszébe vette, hogy az egyik részük a sadduceusok, a másik pedig a farizeusok közül való, felkiálta a tanács előtt: Atyámfiai, férfiak, én farizeus vagyok, farizeus fia, a halottak reménysége és feltámadása miatt vádoltatom én. 7 Amint pedig ő ezt mondta, meghasonlás támada a farizeusok és a sadduceusok között, és a sokaság megoszlott. 8 Mert a sadduceusok azt mondják, hogy nincs feltámadás, sem angyal, sem szellem; a farizeusok pedig mind a kettőt vallják. 9 Támada azért nagy kiáltozás: és felkelvén az írástudók a farizeusok pártjából, tusakodnak vala, mondván: Semmi rosszat sem találunk ez emberben; ha pedig szellem szólott néki, vagy angyal, ne tusakodjunk Isten ellen. 10 Mikor pedig nagy hasonlás támadt, félvén az ezredes, hogy Pál szétszaggattatik azoktól, parancsolá, hogy a sereg alájővén, ragadja ki őt közülük, és vigye el a várba. 11 A következő éjszakán pedig melléállván az Úr, monda néki: Légy bátor Pál! Mert miképpen bizonyságot tettél az énfelőlem való dolgokról Jeruzsálemben, azonképpen kell néked Rómában is bizonyságot tenned. 12 Midőn pedig nappal lett, a zsidók közül némelyek összeszövetkezvén, átok alatt kötelezék el magukat, mondván, hogy sem nem esznek, sem nem isznak addig, míg meg nem ölik Pált. 13 Többen voltak pedig negyvennél, kik ezt az összeesküvést szőtték. 14 Ezek elmenvén a főpapokhoz és a vénekhez, mondának: Átok alatt megesküdtünk, hogy semmit nem eszünk addig, amíg meg nem öljük Pált.

15 Most azért ti jelentsétek be az ezredesnek a tanáccsal egybe, hogy holnap hozza le őt tihozzátok, mintha az ő dolgának tüzetesebben végére akarnátok járni. Mi pedig, minekelőtte ő ideérne, készek vagyunk őt megölni. 16 Meghallván azonban a Pál nőtestvérének fia e cselvetést, megjelenvén és bemenvén a várba, tudtára adá Pálnak. 17 Pál pedig egyet a századosok közül magához hivatván, monda: Ezt az ifjat vezesd az ezredeshez; mert valamit akar néki jelenteni. 18 Az annakokáért maga mellé vévén őt, az ezredeshez vitte, és monda: A fogoly Pál magához hivatván engem, kéré, hogy ez ifjat hozzád vezessem, mert valamit akar néked mondani. 19 Az ezredes pedig őt kézen fogván, és félrevonulván külön, tudakolá: Micsoda az, amit nékem jelenteni akarsz? 20 Az pedig monda: A zsidók elvégezték, hogy megkérnek téged, hogy Pált holnap vidd le a tanács elé, mintha valamit tüzetesebben meg akarnának tudakozni őfelőle. 21 Te azért ne engedj nékik: mert közülük negyvennél több férfiú leselkedik őutána, kik átok alatt kötelezték el magukat, hogy sem nem esznek, sem nem isznak addig, amíg meg nem ölik őt. És immár készen vannak, várakozva a te üzenetedre. 22 Az ezredes tehát elbocsátá az ifjat, meghagyván néki: El ne mondd senkinek, hogy ezeket megjelentetted nékem. 23 És magához hivatván kettőt a századosok közül, monda: Készítsetek föl kétszáz vitézt, hogy induljanak Cézáreába, és hetven lovast, és kétszáz parittyást, az éjszakának harmadik órájától fogva. 24 És hogy hátas állatot is adjanak melléjük, hogy Pált felültetve békességgel vigyék Félix tiszttartóhoz. 25 Levelet is írt, melynek tartalma ez volt: 26 Klaudius Lisiás a nemes Félix tiszttartónak üdvöt! 27 Ezt a férfiút, kit a zsidók megfogtak és meg akartak ölni, odamenvén a sereggel, kiszabadítám, megértvén, hogy római. 28 Meg akarván pedig tudni az okát, miért vádolják őt, levittem őt az ő tanácsuk elébe. 29 És úgy találtam, hogy ő az ő törvényüknek kérdései felől vádoltatik, de semmi halálra vagy fogságra méltó vétke nincs.