1 És lőn, mikor elvégezé Jézus a tizenkét tanítványának adott utasítást, elméne onnan, hogy tanítson és prédikáljon azoknak városaiban. 2 János pedig, mikor meghallotta a fogságban a Krisztus cselekedeteit, elküldvén kettőt az ő tanítványai közül, 3 Monda néki: Te vagy-é, aki eljövendő, vagy mást várjunk? 4 És felelvén Jézus, monda nékik: Menjetek el, és jelentsétek Jánosnak, amiket hallotok és láttok: 5 A vakok látnak és a sánták járnak; a poklosok megtisztulnak, és a süketek hallanak; a halottak föltámadnak, és a szegényeknek az Evangélium hirdettetik; 6 És áldott, aki énbennem meg nem botránkozik. 7 Mikor pedig azok elmentek, szólni kezde Jézus a sokaságnak Jánosról: Mit látni mentetek ki a pusztába? Nádszálat-é, amit a szél hajtogat? 8 Hát mit látni mentetek ki? Díszes ruhába öltözött embert-é? Ímé, akik díszes ruhákat viselnek, a királyok palotáiban vannak. 9 Hát mit látni mentetek ki? Prófétát-é? Bizony, mondom néktek, prófétánál is nagyobbat! 10 Mert ő az, akiről meg van írva: Ímé, én elküldöm az én követemet a Te orcád előtt, aki megkészíti előtted a Te utadat. 11 Bizony mondom néktek: az asszonyoktól szülöttek között nem támadott nagyobb Keresztelő Jánosnál; de aki legkisebb a mennyeknek országában, nagyobb nálánál. 12 A Keresztelő János idejétől fogva pedig mind mostanig a menny királysága erőszakot szenved, és az erőszakosak ragadják meg azt. 13 Mert a próféták mindnyájan és a törvény Jánosig prófétáltak. 14 És, ha be akarjátok venni, Illés ő, aki eljövendő vala. 15 Akinek van füle a hallásra, hallja. 16 De kihez hasonlítsam ezt a nemzetséget? Hasonlatos a gyermekekhez, akik a piacon ülnek, és kiáltoznak az ő társaiknak, 17 És ezt mondják: Sípoltunk néktek, és nem táncoltatok; siralmas énekeket énekeltünk néktek, és nem sírtatok. 18 Mert eljött János, aki nem eszik, sem nem iszik, és azt mondják: Ördög van benne. 19 Eljött az embernek Fia, aki eszik és iszik, és ezt mondják: Ímé, a nagyétkű és részeges ember, a vámszedők és bűnösök barátja! És igazoltaték a bölcsesség az ő fiaitól.

20 Ekkor elkezdé szemükre hányni ama városoknak, amelyekben legtöbb csodái lettek, hogy nem tértek meg: 21 Jaj néked, Korazin! Jaj néked, Betsaida! Mert ha Tíruszban és Szidónban történtek volna azok a csodák, amelyek bennetek lettek, rég megtértek volna gyászruhában és hamuban. 22 De mondom néktek: Tírusznak és Szidónnak könnyebb dolga lesz az ítélet napján, hogynem néktek. 23 Te is Kapernaum, aki az égig felmagasztaltattál, a pokolig fogsz megaláztatni; mert ha Szodomában történtek volna vala azok a csodák, amelyek tebenned lettek, mind e mai napig megmaradt volna. 24 De mondom néktek, hogy Szodoma földjének könnyebb dolga lesz az ítélet napján, hogynem néked. 25 Abban az időben szólván Jézus, monda: Hálákat adok néked, Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és az értelmesek elől, és a kisdedeknek jelentetted meg. 26 Igen, Atyám, mert így volt kedves előtted. 27 Mindent nékem adott át az én Atyám, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya; az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és akinek a Fiú akarja megjelenteni. 28 Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket. 29 Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek. 30 Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.