1 És mikor közeledtek Jeruzsálemhez, és Betfagéba, az olajfák hegyéhez jutottak, akkor elkülde Jézus két tanítványt, 2 És monda nékik: Menjetek ebbe a faluba, amely előttetek van, és legott találtok egy megkötött szamarat és vele együtt az ő vemhét; oldjátok el és hozzátok ide nékem. 3 És ha valaki valamit szól néktek, mondjátok, hogy az Úrnak van szüksége rájuk: és legott el fogja bocsátani őket. 4 Mindez pedig azért lett, hogy beteljesedjék a próféta mondása, aki így szólott: 5 Mondjátok meg Sion leányának: Ímhol jön néked a te Királyod, alázatosan és szamáron ülve, és teherhordozó szamárnak vemhén. 6 A tanítványok pedig elmenvén és úgy cselekedvén, amint Jézus parancsolta nékik, 7 Elhozták a szamarat és annak vemhét, és felső ruháikat rájuk teríték, és ráüle azokra. 8 A sokaság legnagyobb része pedig felső ruháit az útra teríté; mások pedig a fákról gallyakat vagdalnak és hintenek vala az útra. 9 Az előtte és utána menő sokaság pedig kiáltott, mondván: Hozsánna a Dávid fiának! Áldott, aki jön az Úrnak nevében! Hozsánna a magasságban! 10 És amikor bement Jeruzsálembe, felháborodék az egész város, mondván: Kicsoda ez? 11 A sokaság pedig monda: Ez Jézus, a Galileai Názáretből való próféta. 12 És beméne Jézus az Isten templomába, és kiűzé mindazokat, akik árulnak és vásárolnak vala a templomban; és a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit felforgatta. 13 És monda nékik: Meg van írva: Az én házam imádság házának mondatik. Ti pedig azt latroknak barlangjává tettétek. 14 És mentek hozzá vakok és sánták a templomban; és meggyógyítá őket. 15 A főpapok és írástudók pedig, látván a csodákat, amelyeket cselekedett, és a gyermekeket, akik kiáltottak a templomban, és ezt mondták: Hozsánna a Dávid fiának: haragra gerjedének, 16 És mondának néki: Hallod, mit mondanak ezek? Jézus pedig monda nékik: Hallom. Sohasem olvastátok-é: A gyermekek és csecsemők szája által vettél dicsőséget? 17 És otthagyván őket, kiment a városból Betániába, és ott marada éjjel. 18 Reggel pedig, a városba visszajövet, megéhezett.

19 És meglátva egy fügefát az út mellett, odament és nem talált azon semmit, hanem csak levelet; és monda annak: Gyümölcs rajtad ezután soha örökké ne teremjen. És a fügefa azonnal elszáradt. 20 És látván ezt a tanítványok, elcsodálkoztak, mondván: Hogyan száradt el a fügefa oly hirtelen? 21 Jézus pedig felelvén, monda nékik: Bizony mondom néktek, ha van hitetek és nem kételkedtek, nemcsak azt cselekszitek, ami e fügefán esett, hanem ha azt mondjátok e hegynek: Kelj fel, és zuhanj a tengerbe, az is meglészen; 22 És amit imádságotokban kértek, mindazt meg is kapjátok, ha hisztek. 23 És mikor bement a templomba, hozzámentek a főpapok és a nép vénei, amint tanít vala, mondván: Micsoda hatalommal cselekszed ezeket? És ki adta néked ezt a hatalmat? 24 Jézus pedig felelvén, monda nékik: Én is kérdek egy dolgot tőletek, amire ha megfeleltek nékem, én is megmondom néktek, micsoda hatalommal cselekszem ezeket. 25 A János keresztsége honnan volt? Mennyből-é, vagy emberektől? Azok pedig tanakodnak vala magukban, mondván: Ha azt mondjuk: mennyből, azt mondja majd nékünk: Miért nem hittetek tehát néki? 26 Ha pedig azt mondjuk: emberektől: félünk a sokaságtól; mert Jánost mindnyájan prófétának tartják. 27 És felelvén Jézusnak, mondának: Nem tudjuk. Monda nékik Ő is: Én sem mondom meg néktek, micsoda hatalommal cselekszem ezeket. 28 De mit gondoltok ti? Vala egy embernek két fia, és odamenvén az elsőhöz, monda: Eredj fiam, munkálkodjál ma az én szőlőmben. 29 Az pedig felelvén, monda: Nem megyek; de azután meggondolván magát, elment. 30 A másikhoz is odamenvén, hasonlóképpen szóla. Az pedig felelvén, monda: Én elmegyek, uram; de nem ment el. 31 E kettő közül melyik teljesítette az atya akaratát? Mondának néki: Az első. Monda nékik Jézus: Bizony mondom néktek: A vámszedők és a parázna nők megelőznek titeket az Isten országában. 32 Mert eljött hozzátok János, az igazság útján, és nem hittetek néki, a vámszedők és a parázna nők pedig hittek néki; ti pedig, akik ezt láttátok, azután sem tértetek meg, hogy hittetek volna néki.