1 Jákób pedig azon a földön lakott, melyen atyja jövevény volt: Kanaán földjén. 2 Ezek Jákób nemzetségtörténetei. József tizenhét esztendős korában pásztor volt testvéreivel a juhok mellett, éspedig bojtár Bilhának és Zilpának, atyja feleségeinek fiai mellett, és ami rosszat azokról beszéltek, József elvitte atyjuknak. 3 Izráel pedig Józsefet minden fiánál jobban szerette, mert vénségében született; és bokáig érő köntöst csináltatott neki. 4 Mikor látták testvérei, hogy őt atyjuk minden testvérénél jobban szereti, meggyűlölték őt; és nem tudtak hozzá békésen szólni. 5 Egyszer egy álmot látott József, és elmondta testvéreinek; azután még jobban gyűlölték őt. 6 Ugyanis azt mondta nekik: Hallgassátok meg, kérlek, ezt az álmot, melyet én álmodtam, 7 hogy kévét kötöztünk a mezőn, és egyszer az én kévém felkelt és egyenesen állva is maradt, és hogy a ti kévéitek meg körülvették, és meghajtották magukat az én kévém előtt. 8 Erre azt mondták neki testvérei: Még majd király akarsz lenni felettünk, vagy uralkodni akarsz rajtunk? És ezután még jobban gyűlölték őt álmaiért és szavaiért. 9 Mikor még egy másik álmot álmodott, azt is elbeszélte testvéreinek; és ezt mondta, hogy: Még egy álmot álmodtam, hogy a nap és a hold és tizenegy csillag meghajtotta magát énelőttem. 10 Mikor elbeszélte atyjának és testvéreinek, rászólt atyja és azt mondta neki: Micsoda álom ez, amit álmodtál? Talán majd elmegyünk, én és anyád és testvéreid, hogy meghajtsuk magunkat előtted a földig? 11 És féltékenyekké lettek rá testvérei; atyja pedig megőrizte e dolgot. 12 Mikor egyszer elmentek testvérei atyjuk juhait legeltetni Sikembe, 13 azt mondta Izráel Józsefnek: Ugye testvéreid Sikemben legeltetnek, jer, küldjelek el hozzájuk; és azt mondta neki: Ihol vagyok! 14 Erre azt mondta neki: Eredj el, kérlek, nézd meg, hogy vannak testvéreid, és hogy vannak a juhok, és hozz nekem értesítést; így elküldte őt Hebron völgyéből, és elment Sikembe. 15 És rátalált egy ember, amint íme bolyongott; és megkérdezte tőle az az ember, mondván: Mit keresel?

16 És azt mondta: Testvéreimet keresem én; mondd meg nekem, kérlek, hol legeltetnek? 17 És azt mondta az ember: Elvonultak innét, mert hallottam, mikor mondták: Menjünk Dótánba. És elment József testvérei után, és Dótánban találta őket. 18 Mikor messziről meglátták őt, mielőtt közel ért volna hozzájuk, összebeszéltek ellene, hogy megölik őt. 19 És azt mondták egymásnak: Ihol jön ez az álomlátó; 20 de most jertek, öljük meg őt és vessük bele egy kútba, és mondjuk azt, hogy valami vadállat ette meg; akkor majd meglátjuk, mi lesz az ő álmaiból. 21 Mikor ezt Rúben meghallotta, kimentette őt kezeikből; azt mondta ugyanis: Ne üssük őt agyon. 22 Azután azt mondta nekik Rúben: Ne ontsatok vért, vessétek őt ebbe a kútba, mely a pusztában van, de kezet ne tegyetek rá; hogy kimentse őt kezükből, és visszavigye őt atyjának. 23 így történt, hogy mikor odaért József a testvéreihez, hát lehúzták róla a köntösét, a bokáig érő köntöst, mely rajta volt, 24 és fogták, és belevetették őt a kútba. De a kút üres volt, nem volt benne víz. 25 Mikor leültek enni és felemelték szemeiket, hát látták, hogy ihol jön egy izmáeli karaván Gileádból; tevéik tragakant mézgával, balzsammal és ladánummal megrakva mennek, hogy levigyék Egyiptomba. 26 Akkor azt mondta Júda testvéreinek: Mi haszna, ha megöljük testvérünket és eltakarjuk a vérét? 27 Jertek, adjuk el az ismáélieknek, és kezünk ne legyen rajta, hiszen testvérünk, a mi testünk ő. És hallgattak rá testvérei, 28 és mikor midjáni emberek, vándorkereskedők mentek arra, kihúzták és felhozták Józsefet a kútból, és eladták Józsefet az ismáélieknek húsz ezüstön; kik elvitték Józsefet Egyiptomba. 29 Mikor Rúben visszatért a kúthoz és természetesen József nem volt a kútban; megszaggatta ruháit, 30 és visszatért testvéreihez, és azt mondta: A gyermek nincsen, és én hová menjek? 31 Akkor vették József köntösét, és levágtak egy kecskebakot, és belemártották a köntöst a vérbe. 32 Aztán elküldték a bokáig érő köntöst, és oda vitték atyjuknak, és azt mondták: Ezt találtuk; ismerd meg, vajon fiad köntöse-e, vagy nem. 33 És megismerte és azt mondta: A fiam köntöse! Valami vadállat megette őt! Széttépve, szét van tépve József!