1 És meghallotta a kanaáni Arad királya, aki a Délvidéken lakott, hogy jön Izráel az Atárim útján; és megütközött Izráellel és foglyokat ejtett közülük. 2 Erre Izráel fogadalmat tett az Úrnak, és azt mondta: Ha valóban a kezembe adod ezt a népet, akkor örök szentség alá vetem városaikat. 3 És meghallgatta az Úr Izráel szavát, és kiszolgáltatta a kanaániakat, és örök szentség alá vetette őket és városaikat, és elnevezte azt a helyet Hormának. 4 És elindultak a Hór hegyétől a Sástenger útján, hogy megkerüljék Edom földjét; és elcsüggedt a nép lelke az úton. 5 És Isten ellen és Mózes ellen beszélt a nép: Miért hoztatok fel minket Egyiptomból meghalni a sivatagba; mert nincs kenyér és nincs víz, lelkünk pedig utálja ezt a hitvány kenyeret. 6 Ekkor ráeresztette az Úr a népre a tüzes kígyókat és megmarták a népet; és sok nép meghalt Izráelből. 7 Erre Mózeshez ment a nép és azt mondták: Bűnbe estünk, mert az Úr ellen beszéltünk és teellened, imádkozzál az Úrhoz, hogy távolítsa el rólunk a kígyót. Mikor imádkozott Mózes a népért, 8 azt mondta az Úr Mózesnek: Csinálj magadnak egy tüzes kígyót és tedd azt egy zászlórúdra; és lesz, hogy mindenki, aki meg van marva, ha arra ránéz, életben marad. 9 És készített Mózes egy rézkígyót, és feltette azt a zászlórúdra; és történt, hogy ha megmart a kígyó valakit, és az rátekintett a rézkígyóra, életben maradt. 10 Aztán elindultak Izráel fiai; és tábort ütöttek Obótban. 11 És elindultak Obótból; és tábort ütöttek Ijjé Há-Abárimban, abban a sivatagban, mely Móáb előtt van napkelet felől. 12 Onnét elindultak; és tábort ütöttek a Zered völgyében. 13 És onnét elindultak és tábort ütöttek az Arnon túlsó partján, mely a sivatagban van, amely az emori határából jön ki; mert Arnon Móáb határa Móáb között és az emori között. 14 Ezért mondják az Úr hadainak könyvében: Váhebet Szúfában, és a patakokat, Arnont. 15 És a patakok lejtőjét, mely Ár fekvéséig nyúlik, És Móáb határára dől. 16 És onnét Beérbe; ez az a kút, amit az Úr mondott Mózesnek: Gyűjtsd össze a népet, hogy adjak nekik vizet.

17 Akkor énekelte Izráel ezt az éneket: Jöjj fel forrás, kiáltsatok neki: 18 Kút, melyet fejedelmek ástak, a nép nemesei vájtak Kormánypálcával, botjaikkal. És Beérből Mattánába; 19 és Mattánából Nahaliélbe; és Nahaliélből Bámótba; 20 Bámótból pedig abba a völgybe, mely Móáb mezején van a Piszga csúcsánál; és a pusztaság színére tekint alá. 21 És követeket küldött Izráel Szihonhoz, az emoriak királyához, mondván: 22 Hadd vonuljak át országodon, nem térünk le mezőre, szőlőre, nem isszuk a kút vizét; a király útján megyünk, míg átvonulunk határodon. 23 De nem engedte Szihon Izráelt az ő határán átvonulni, hanem összegyűjtötte Szihon egész népét és kivonult Izráel elé a sivatagba, és elment Jahácba; és hadakozott Izráellel. 24 És megverte őt Izráel kardnak élével; és elfoglalta országát Arnontól Jabbókig, Ammon fiaiig, Ammon fiainak a határa ugyanis erős volt. 25 És elvette Izráel mindezeket a városokat; és megtelepedett Izráel az emoriak minden városában, Hesbonban és minden leányvárosában. 26 (Hesbon ugyanis Szihon városa volt, az emori királyé; ő tudniillik háborút viselt Móáb előbbi királyával, és elvette tőle egész országát Arnonig.) 27 Ezért mondják a versmondók: Jertek Hesbonba, épüljön meg; És állíttassék fel Szihon városa. 28 Mert tűz jött ki Hesbonból, Láng Szihon városából; Megemésztette Ar-Móábot, Arnon bámáinak baáljait. 29 Jaj neked, Móáb, elvesztél Kámos népe! Fiait szökevényeknek adta, lányait fogságra (az emori királynak, Szihonnak) 30 Elbuktattuk őket, elveszett Hesbon Dibonig; És pusztítottuk Nófahig, tűzzel Médebáig. 31 Mikor Izráel az emoriak országában lakott, 32 elküldött Mózes Jazért kikémlelni; aztán bevették leányvárosait, és kiűzte az emoriakat, akik ott voltak. 33 Aztán megfordultak és felmentek a Básán útján; és kivonult Óg, a Básán királya eléjük, ő és egész népe, háborúba, Edreibe. 34 Akkor azt mondta az Úr Mózesnek: Ne félj tőle, mert a kezedbe adom őt és egész népét és országát; és tégy vele úgy, mint Szihonnal, az emori királlyal tettél, aki Hesbonban lakott. 35 És megverték őt és fiait, és egész népét úgy, hogy nem hagytak belőle maradékot; és birtokba vették országát.