1 Volt egy ember pedig Cézáreában, név szerint Kornéliusz, százados az úgynevezett itáliai csapatból, 2 kegyes és istenfélő egész házával, aki sok alamizsnát is osztogatott a népnek és szüntelen imádkozott Istennek, 3 látomásban világosan látta, mintegy nappali kilenc órakor, hogy az Isten angyala bement hozzá, és azt mondta neki: Kornéliusz! 4 Ő pedig szemeit ráfüggesztve és megrémülve mondta: Mi az, Uram? Erre azt mondta neki: Könyörgéseid és alamizsnáid felmentek az Isten elé emlékeztetőül. 5 Most tehát küldj férfiembereket Joppéba, és hozasd el Simont, akit Péternek hívnak. 6 Ez bizonyos Simon tímárnál van szálláson, kinek háza a tenger mellett van; ez megmondja neked, mit kell cselekedned. 7 Amint pedig elment az angyal, aki Kornéliusszal beszélt, előszólítván két szolgáját és egy istenfélő katonát azok közül, akik állandóan mellette voltak, 8 és mindent megmagyarázván nekik, elküldte őket Joppéba. 9 Másnap pedig, mikor azok úton voltak és a városhoz közeledtek, felment Péter a felházba imádkozni, hat óra tájban. 10 De igen éhes lett, és szeretett volna enni; míg azonban elkészítették, őrá elragadtatás szállt. 11 És látta, hogy az ég megnyílt, és őhozzá valami készülék száll alá, mint egy nagy lepedő, négy sarkán felkötve és a földre eresztve; 12 melyben a föld mindenféle négylábúi, vadak és csúszómászók, és ég madarai voltak. 13 És szózat lett hozzá: Kelj fel, Péter, öld és edd! 14 De Péter azt mondta: Semmiképpen nem, Uram, mert sohasem ettem semmi közönségest vagy tisztátlant. 15 És ismét szózat lett hozzá másodszor: Amit az Isten tisztának nyilvánított, te ne nyilvánítsd közönségesnek. 16 Ez pedig háromszor történt, és ismét felvitetett a készülék az égbe. 17 Amint pedig Péter magában tűnődött, mi lehet ez a látás, melyet látott, íme azok a férfiak, akiket Kornéliusz küldött, megtudakozván Simon házát, megálltak a kapu előtt, 18 és bekiáltva megkérdezték: Vajon Simon, akit Péternek hívnak, itt van-e szállva? 19 Amíg pedig Péter elgondolkozott a látomás felett, azt mondta neki a Szellem: íme három férfiú keres téged;

20 nosza kelj fel, menj le, és minden kételkedés nélkül menj el velük; mert én küldöttem őket. 21 Lemenvén tehát Péter a férfiakhoz, kiket Kornéliusz küldött hozzá, azt mondta: íme én vagyok, akit kerestek; mi okért vagytok itt? 22 Azok pedig azt mondták: Kornéliusz százados, igaz és istenfélő férfiú, aki mellett a zsidók egész nemzete bizonyságot tesz, szent angyal által megintetett, hogy vitessen téged házához, és igéket halljon tőled. 23 Erre behíván vendégekül fogadta őket; másnap pedig Péter elment velük, és vele mentek némelyek a joppébeli testvérek közül. 24 És másnap megérkeztek Cézáreába; Kornéliusz pedig várta őket, összehíván rokonait és legjobb barátait. 25 Amint pedig megtörtént, hogy Péter belépett, elébe ment Kornéliusz és lábaihoz borulva imádta. 26 Péter pedig felkeltette őt, mondván: Állj fel; én magam is ember vagyok; 27 és vele beszélgetve ment be, és sokakat talált összegyűlve. 28 Ti tudjátok, mennyire tilalmas zsidó embernek más nemzetbelivel barátkozni, vagy hozzá menni; és nekem az Isten megmutatta, hogy senkit se mondjak közönséges vagy tisztátalan embernek. 29 Ezért ellentmondás nélkül el is jöttem hívásra: azt kérdezem most már, mi dologban hívattatok engem? 30 És Kornéliusz szólt: Négy nappal ezelőtt eddig az óráig böjtöltem, és kilenc órakor házamban imádkoztam; és íme egy férfiú állt meg előttem ragyogó ruhában, 31 és szólt: Kornéliusz, meghallgattatott imádságod, és alamizsnáid emlékezetbe jutottak Isten előtt: 32 küldj tehát Joppéba, és hozasd el Simont, ki Péternek neveztetik. Ez Simon tímár házában van szálláson a tenger mellett; aki mikor eljön, majd beszél veled. 33 Erre azonnal elküldtem hozzád; és te jól tetted, hogy eljöttél. Most tehát mi mindnyájan azért vagyunk jelen az Isten színe előtt, hogy mindazt meghallgassuk, amit az Isten neked parancsolt. 34 Péter pedig megnyitván száját, azt mondta: Valóban látom, hogy az Isten nem személyválogató; 35 hanem minden nemzetben kedves neki, aki őt féli és igazságot cselekszik. 36 Az ige, melyet Izráel fiainak küldött, békességet hirdetvén Jézus Krisztus által, az mindeneké.