1 Mialatt pedig ők a néphez beszéltek, odaléptek hozzájuk a papok és a templom elöljárója és a szadduceusok, 2 neheztelvén, hogy ők a népet tanítják, és hirdetik Jézusban a halálból való feltámadást. 3 És rájuk vetették kezeiket, és őrizetbe tették őket másnapig; mert este volt. 4 De sokan azok közül, akik a beszédet hallották, hittek; és a férfiak száma mintegy ötezer lett. 5 Történt pedig másnap, hogy összegyűltek az ő vezetőik, véneik és írástudóik Jeruzsálemben, 6 és Annás, a főpap, és Kajafás, János és Sándor, és akik csak a főpapi nemből valók voltak. 7 És középre állítván kikérdezték őket: Micsoda hatalommal, vagy micsoda név által cselekedtétek ti ezt? 8 Akkor Péter, megtelve Szent Szellemmel, azt mondta nekik: Népnek vezetői és Izráel vénei! 9 Ha mi ma egy beteg emberrel való jótéteményért vonatunk kérdőre, ki által gyógyult ez meg: 10 legyen tudtotokra mindnyájatoknak és Izráel egész népének, hogy a názáreti Jézus Krisztus neve által, akit ti megfeszítettetek, akit az Isten feltámasztott halottaiból, az által áll ez előttetek egészségesen. 11 Ez az a fő, akit ti építők megvetettetek, ki lett a szegeletnek fejévé. 12 És nincsen senkiben másban üdvösség, mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által nekünk meg kell tartatnunk. 13 Mikor pedig látták Péternek és Jánosnak bátorszavúságát és észrevették, hogy tanulatlan és közönséges emberek, csodálkoztak és rájuk ismertek, hogy Jézussal valók voltak. 14 Mikor aztán az embert meglátták velük állani, akit meggyógyítottak, semmit sem tudtak visszafelelni; 15 hanem megparancsolván nekik, hogy menjenek ki a gyülekezetből, tanácskoztak egymással, 16 mondván: Mit csináljunk ezekkel az emberekkel? Merthogy nyilvánvaló jel történt általuk, mindenki előtt világos, aki Jeruzsálemben lakik, és le nem tagadhatjuk. 17 De hogy tovább ne terjedjen a nép közt, fenyegetve fenyegessük meg őket, hogy többé ne beszéljenek ebben a névben egy embernek se. 18 És beszólítván őket, megparancsolták nekik, hogy teljességgel ne szóljanak és ne tanítsanak a Jézus nevében.

19 Péter pedig és János felelvén nekik, azt mondták: Vajon igaz dolog-e Isten előtt rátok hallgatni inkább, mint Istenre, ítéljétek meg. 20 Mert lehetetlen nekünk, amiket láttunk és hallottunk, azokról nem beszélni. 21 Azok pedig még megfenyegetvén elbocsátották őket, semmi módot nem találván megbüntetésükre, a nép miatt, mert mindnyájan dicsőítették az Istent azért, ami történt. 22 Mert több volt negyvenesztendősnél az ember, akin a gyógyításnak ez a csodája történt. 23 Mikor pedig elbocsátották őket, elmentek az övéikhez, és elbeszéltek nekik mindent, amit a főpapok és a vének mondtak nekik. 24 Azok pedig, amint meghallották, egy szívvel-lélekkel felemelték szavukat az Istenhez, és azt mondták: Urunk, Te vagy az Isten, aki alkottad a mennyet és a földet és a tengert és mindent, ami azokban van, 25 aki Dávidnak, a te szolgádnak szája által ezt mondtad:Miért zúgolódnak a pogányok, és gondolnak hiábavalókat a népek? 26 Felállottak a föld királyai, és a fejedelmek egybegyülekeztek az Úr ellen és az ő Krisztusa ellen. 27 Mert valóban egybegyűltek ebben a városban a te szent szolgád ellen, Jézus ellen, akit felkentél, Heródes és Poncius Pilátus a pogányokkal és Izráel népeivel, 28 hogy véghezvigyenek mindent, amit a te kezed és a te tanácsod eleve elhatározott, hogy meglegyen. 29 És most, Urunk, tekints az ő fenyegetéseikre, és add a te szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal szólják a te igédet, 30 te kinyújtván kezedet gyógyításra, és jelek és csodák történvén a te szent szolgád, Jézus neve által. 31 És miután könyörögtek, megrendült a hely, ahol össze voltak gyűlve, és beteltek mindnyájan Szent Szellemmel, és szólták az Isten igéjét bátorsággal. 32 A hívők sokaságának pedig szíve-lelke egy volt; és senki semmi vagyonát nem mondta magáénak, hanem mindenük közös volt. 33 És nagy erővel tették le a bizonyságot az apostolok az Úr Jézus feltámadásáról, és nagy kegyelem volt rajtuk, mindnyájukon. 34 Mert szűkölködő nem volt köztük senki; mert akiknek föld- vagy házbirtokuk volt, eladták, és az eladottak árát elhozták, 35 és letették az apostolok lábainál; és elosztották a többiek közt, amint kinek-kinek szüksége volt.