1 Volt pedig egy ember a farizeusok között, a neve Nikodémus, a zsidók főembere. 2 Ez elment Jézushoz éjjel, és azt mondta neki: Rabbi, tudjuk, hogy te Istentől jöttél tanítómesterül; mert senki sem tehet ilyen jeleket, amilyeneket te teszel, csak ha Isten van vele. 3 Felelt Jézus és azt mondta neki: Bizony, bizony mondom neked, ha valaki újjá nem születik, nem láthatja az Isten országát. 4 Azt mondta neki Nikodémus: Hogyan születhetik az ember vén létére? Talán bemehet anyja méhébe másodszor, és megszülethetik? 5 Felelt Jézus: Bizony, bizony mondom neked, ha valaki nem születik víztől és Szellemtől, nem mehet be az Isten országába. 6 Ami a testtől született, az test; és ami a Szellemtől született, az szellem. 7 Ne csodáld, hogy azt mondtam neked, újjá kell születnetek. 8 A szél, ahová akar, fú, és zúgását hallod, de nem tudod, honnét jön és hová megy; így van mindenki, aki a Szellemtől született. 9 Felelt Nikodémus és azt mondta neki: Hogy lehet ez? 10 Felelt Jézus és azt mondta neki: Te Izráel mestere vagy, és ezt nem érted? 11 Bizony, bizony mondom neked, hogy amit tudunk, azt mondjuk, és amit láttunk, azt bizonyítjuk; és a mi bizonyságtételünket nem fogadjátok el. 12 Ha a földieket mondtam nektek és nem hiszitek, hogyan fogjátok hinni, ha a mennyeieket mondom nektek? 13 És senki sem ment fel a mennybe, csak aki a mennyből szállt alá, az Embernek Fia, ki a mennybe való. 14 És mint Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy fel kell emeltetni az Ember Fiának, 15 hogy mindenkinek, aki hisz őbenne, örök élete legyen. 16 Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. 17 Mert nem azért küldte Isten az ő Fiát a világra, hogy elítélje a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa. 18 Aki hiszen őbenne, el nem ítéltetik; aki pedig nem hisz, már el van ítélve, mert nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében. 19 Az pedig az ítélet, hogy a világosság eljött a világra, és az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot; mert cselekedeteik gonoszak voltak.

20 Mert mindenki, aki rosszat cselekszik, gyűlöli a világosságot és nem megy a világosságra, hogy cselekedetei fel ne fedessenek; 21 aki pedig az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hogy tettei nyilvánvalókká legyenek, hogy Istenben vannak téve. 22 Ezek után elment Jézus és tanítványai Júdea földére; és ott időzött velük, és keresztelt. 23 De János is keresztelt Énonban, Sálimhoz közel; mert ott sok víz volt, és odamentek és megkeresztelkedtek. 24 Mert János még nem volt börtönbe vetve. 25 Vita támadt most már János tanítványai részéről egy zsidóval a tisztulási szokás felett; 26 és elmentek Jánoshoz, és azt mondták neki: Mester, aki nálad volt a Jordánon túl, aki mellett te bizonyságot tettél, íme az keresztel, és mindenki őhozzá megy. 27 Felelt János és azt mondta: Nem vehet az ember semmit, ha nem a mennyből adatott neki. 28 Ti magatok tesztek bizonyságot mellette, hogy azt mondtam: Nem én vagyok a Krisztus, hanem hogy őelőtte küldettem. 29 Akié a menyasszony, az a vőlegény; a vőlegény barátja pedig aki áll, és mikor őt meghallja, örülve örvendez a vőlegény szaván. Ez az én örömem tehát betelt. 30 Annak növekednie kell, nekem pedig kisebbednem. 31 Aki felülről jött, mindeneknek fölötte van. Aki a földről való, az földi, és földieket beszél; aki a mennyből jött, mindeneknek fölötte van. 32 És amit látott és hallott, arról tesz bizonyságot; és bizonyságtételét senki sem fogadja el. 33 Aki elfogadta bizonyságtételét, megpecsételte, hogy az Isten igaz. 34 Mert akit az Isten küldött, az az Isten beszédeit szólja; mert nem mértékkel adja az Isten a Szellemet. 35 Az Atya szereti a Fiút, és mindent a kezébe adott. 36 Aki hisz a Fiúban, annak van örök élete; aki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta.