1 Ezek után elment Jézus a galileai, tibériási tengernek túlsó partjára. 2 És nagy sokaság követte őt, mert látták jeleit, melyeket a betegeken cselekedett. 3 De Jézus felment a hegyre, és ott ült le tanítványaival. 4 Közel volt pedig a húsvét, a zsidók ünnepe. 5 Mikor azért Jézus felemelte szemeit, és látta, hogy nagy sokaság megy hozzá, azt mondta Filepnek: Honnét veszünk kenyeret, hogy ezek egyenek? 6 De ezt azért mondta, hogy őt próbára tegye; mert ő maga tudta, mit akart cselekedni. 7 Felelt neki Filep: Kétszáz dénár áru kenyér nem elég ezeknek, hogy mindenikük kapjon egy keveset. 8 Azt mondta neki tanítványai közül egy, András, Simon Péter testvére: 9 Van itt egy fiú, annak van öt árpakenyere és két hala; de mi az ennyinek? 10 De Jézus azt mondta: Ültessétek le az embereket! Sok fű volt pedig azon a helyen. Leültek tehát a férfiak, szám szerint mintegy ötezeren. 11 Jézus pedig vette a kenyereket, és hálát adván, elosztotta a tanítványoknak, a tanítványok pedig a leülteknek; hasonlóképpen a halakból is, amennyit akartak. 12 Amint pedig jóllaktak, azt mondta tanítványainak: Szedjétek össze a megmaradt darabokat, hogy semmi el ne vesszen. 13 Összeszedték tehát, és megtöltöttek az öt árpakenyérből tizenkét kosarat darabokkal, melyek az étkezőktől megmaradtak. 14 Erre az emberek, látván micsoda jelt cselekedett Jézus, azt mondták: Ez valóban az a próféta, akinek a világra el kell jönni. 15 Erre Jézus, észrevévén, hogy készülnek jönni és őt megragadni, hogy királlyá tegyék, visszavonult ismét a hegyre egymagában. 16 Amint pedig este lett, tanítványai lementek a tengerre, 17 és beszállván a hajóba, mentek a tenger túlsó partjára Kapernaumba; és már beállt a sötétség, és Jézus nem ment vissza hozzájuk. 18 A tenger meg, mivel nagy szél fújt, háborgott. 19 Hát amint úgy huszonöt vagy harminc futamatnyira jutottak, látják Jézust a tengeren járni és közeledni a hajóhoz; és megfélemlettek. 20 Ő pedig azt mondta nekik: Én vagyok; ne féljetek! 21 Erre örömmel bevették őt a hajóba, és a hajó tüstént a partnál lett, ahova mentek.

22 Másnap a sokaság, mely a tenger túlsó partján állt, miután látta, hogy más hajó nem volt ott, csak az az egy, amelybe az ő tanítványai beszálltak, és hogy Jézus nem szállt be tanítványaival a hajóba, hanem csak tanítványai mentek el; 23 de más hajók meg jöttek Tibériásból ahhoz a helyhez közel, ahol a kenyeret ették, miután az Úr hálákat adott: 24 mikor eszerint a sokaság látta, hogy Jézus nincs ott, sem tanítványai, beszálltak ők is a hajóba, és elmentek Kapernaumba, keresvén Jézust. 25 És a tenger túlsó partján találván meg őt, azt mondták neki: Rabbi, mikor jutottál ide? 26 Felelt nekik Jézus és azt mondta: Bizony, bizony mondom nektek, kerestek engem, nem mert jeleket láttatok, hanem mert ettetek a kenyerekből, és jóllaktatok. 27 Ne a veszendő eledelért munkálkodjatok, hanem az örök életre, a maradandó eledelért, melyet az Embernek Fia ad nektek; mert őt pecsételte el az Atya, az Isten. 28 Erre azt mondták neki: Mit cselekedjünk, hogy az Isten dolgait műveljük? 29 Felelt Jézus és azt mondta nekik: Az az Isten dolga, hogy higgyetek abban, akit ő küldött. 30 Erre azt mondták neki: Mit cselekszel hát te jel gyanánt, hogy lássuk és higgyünk neked? Mit művelsz? 31 A mi atyáink a mannát ették a sivatagban, mint meg van írva: Kenyeret az égből adott nekik enni. 32 Erre azt mondta nekik Jézus: Bizony, bizony mondom nektek, nem Mózes adta nektek a mennyei kenyeret; hanem az én Atyám adja nektek az igazi mennyei kenyeret. 33 Mert az Istennek kenyere az, mely a mennyből száll alá, és életet ad a világnak. 34 Azt mondták erre neki: Uram, mindenkor add nekünk ezt a kenyeret. 35 Jézus pedig azt mondta nekik: Én vagyok az életnek kenyere; aki énhozzám jön, meg nem éhezik, és aki énbennem hisz, soha meg nem szomjúhozik. 36 De mondtam nektek, hogy bár láttatok engem, mégsem hisztek. 37 Minden eljön hozzám, amit az Atya nekem ad; és aki hozzám jön, semmiképpen nem vetem ki; 38 mert nem azért szállottam le mennyből, hogy a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, aki küldött engem. 39 Ez pedig annak akarata, aki engem küldött, hogy semmit abból, amit nekem adott, el ne veszítsek, hanem feltámasszam azt az utolsó napon.