34 Míg pedig ő ezeket mondta, felhő támadt és beárnyékolta őket; megfélemlettek pedig, amint azok bementek a felhőbe. 35 És hang lett a felhőből, mondván: Ez az én szerelmes Fiam; reá hallgassatok. 36 És mikor a hang elhangzott, Jézus egyedül volt ott. És ők hallgattak, és senkinek el nem mondtak azokban a napokban semmit azokból, amiket láttak. 37 Történt pedig másnap, mikor ők a hegyről lejöttek, nagy sokaság ment elébe. 38 És íme, egy ember a sokaságból felkiáltott, mondván: Mester, kérlek téged, tekints az én fiamra, mert nekem egyszülöttem. 39 És íme egy szellem megfogja őt és hirtelen felkiált, és az rángatja őt úgy, hogy tajtékot túr, és alig hagyja abba marcangolását. 40 És kértem tanítványaidat, hogy űzzék ki azt, és nem bírták. 41 Felelvén pedig Jézus, azt mondta: Óh hitetlen és elfajult nemzedék, meddig leszek még veletek, és tűrjelek titeket? Hozd ide a fiadat! 42 De míg odament, letörte őt az ördög és megrángatta; Jézus azonban megfenyegette a tisztátlan szellemet, és meggyógyította a gyermeket, és visszaadta atyjának. 43 Elálmélkodtak pedig mindnyájan Isten nagyságán. Mikor pedig mindnyájan csodálkoztak mindazokon, amiket Jézus cselekedett, azt mondta tanítványainak: 44 Ti vegyétek füleitekbe ezeket a beszédeket; mert az Embernek Fia az emberek kezeibe fog adatni. 45 De ők nem értették ezt a mondást, és el volt rejtve előlük, hogy ne értsék azt; és féltek őt megkérdezni e felől a mondás felől. 46 Feltámadt pedig bennük egy gondolat, az, hogy ki nagyobb közöttük. 47 Jézus pedig látván szívük gondolatát, előfogván egy gyermeket, maga mellé állította azt, 48 és azt mondta nekik: Aki ezt a gyermeket befogadja az én nevemben, engem fogad be; és aki engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött. Mert aki valamennyiőtök között a legkisebb, az nagy. 49 Felelvén pedig János, azt mondta: Mester, láttunk valakit a te nevedben ördögöket űzni; és eltiltottuk őt, mert nem követ velünk. 50 És azt mondta neki Jézus: Ne tiltsátok el; mert aki nincs ellenünk, velünk van. 51 Történt pedig, mikor beteltek a napok, hogy ő felvitessék, ő is eltökélte Jeruzsálembe menő szándékát.

52 És követeket küldött maga előtt. És elmenvén, bementek egy samaritánus faluba, hogy szállást készítsenek neki. 53 És nem fogadták be őt, mert szándéka Jeruzsálembe menő volt. 54 Látván pedig tanítványai, Jakab és János, azt mondták: Uram, akarod-e, hogy mondjuk, hogy tűz szálljon le az égből, és eméssze meg ezeket, mint Illyés is cselekedett? 55 Mire odafordulván, megfenyegette őket; 56 és elmentek más faluba. 57 Történt pedig, hogy amint mentek, az úton azt mondta valaki neki: Követlek téged, bárhová mégy, Uram! 58 És azt mondta neki Jézus: A rókáknak van barlanguk, és az ég madarainak fészkük; de az Ember Fiának nincs hol fejét lehajtani. 59 Egy másiknak pedig azt mondta: Kövess engem! Az pedig azt mondta: Uram, engedd meg nekem, hogy előbb elmenjek és temessem el atyámat. 60 De azt mondta neki Jézus: Hadd temessék el a holtak az ő halottaikat; te pedig elmenvén, hirdesd az Isten országát. 61 Mondta pedig egy másik is: Követlek téged, Uram, de engedd meg nekem előbb, hogy vegyek búcsút azoktól, akik házamban vannak. 62 De azt mondta neki Jézus: Senki, aki kezét az eke szarvára veti és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.