1 Pál, Jézus Krisztus szolgája, hivatalos apostol, elválasztva az Isten evangéliumára, 2 melyet eleve megígért prófétái által a szent írásokban 3 Fia felől, aki Dávid magvából lett test szerint, 4 aki Isten Fiának rendeltetett hatalomban a Szentség Szelleme szerint a halálból való feltámadás által, a mi Urunk Jézus Krisztus felől, 5 aki által vettünk kegyelmet, és hitbeli engedelmesség végett való apostolságot minden pogányok között az ő nevéért, 6 akik között vagytok ti is, Jézus Krisztus hivatalosai 7 mindeneknek, kik Rómában vagytok, Isten szerelmeseinek, hivatalos szenteknek: kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. 8 Először is hálákat adok az én Istenemnek Jézus Krisztus által mindnyájatokért, hogy a ti hiteteknek híre van az egész világon. 9 Mert tanúm az Isten, kinek lelkemből szolgálok az ő Fiának evangéliumában, mily szüntelen emlékezem felőletek, 10 imáimban mindig kérvén, hogy valahogy már egyszer sikerüljön nekem Isten akaratából hozzátok mennem. 11 Mert kívánlak titeket látni, hogy valami lelki ajándékot közöljek veletek a ti megerősítésetekre 12 azaz, hogy együttes buzdítást vegyünk köztetek az egymásban levő hit által, a tietek által és az enyém által. 13 Nem akarom pedig, hogy ti ne tudjátok, atyámfiai, hogy sokszor feltettem magamban, hogy elmegyek hozzátok (és akadályozva voltam mostanig), hogy valami gyümölcsöm legyen köztetek is, mint a többi pogányok között is. 14 Mind a helléneknek, mind a barbároknak, mind a bölcseknek, mind a bolondoknak köteles vagyok 15 így, ami engem illet, kész vagyok nektek is, kik Rómában vagytok, az evangéliumot prédikálni. 16 Mert nem szégyenlem a Krisztus evangéliumát; mert Istennek hatalma minden hívőnek üdvösségére, mind zsidónak, először, mind hellénnek. 17 Mert az Isten igazsága abban jelentetik ki hitből hitbe, mint meg van írva: Az igaz ember pedig hitből él. 18 Mert nyilván van az Istennek haragja mennyből az embereknek minden istentelenségén és igazságtalanságán, kik az igazságot igazságtalansággal fogva tartják. 19 Mert az, ami Istenből megismerhető, nyilván van őbennük;

20 mert Istenből megjelentette nekik. Amik ugyanis benne láthatatlanok, azok a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból észrevehetők lévén, megláthatók, úgymond az ő örökkévaló hatalma és istensége; úgyhogy ők védhetetlenek. 21 Mivelhogy bár ismerték az Istent, nem adtak neki Istent illető dicsőséget vagy hálát, hanem az ő okoskodásukban hiábavalóságokra vetemedtek, és az ő értetlen szívük elsötétült. 22 Azt mondván, hogy bölcsek, bolondokká lettek, 23 és felcserélték a romolhatatlan Istennek dicsőségét romlandó ember képe másával, és madarakéval és négylábú állatokéval és csúszómászókéval. 24 Ezért is adta őket az Isten szívük vágyaiban tisztátalanságra, hogy egymás testét megszeplősítsék; 25 mint akik felcserélték az Isten igazságát a hazugsággal, és a teremtést imádták és szolgálták a teremtővel szemben, aki örökké áldott, ámen. 26 E miatt adta őket az Isten becstelen szenvedélyekre; mert asszonyaik is felcserélték a természetes élést természetellenesre, 27 hasonlóképp a férfiak is, elhagyván a nővel való természetes élést, az ő vágyakozásukban egymás iránt gerjedtek fel, férfiak férfiakon éktelenséget követvén el, és az ő tévelygésüknek bérét, amit kellett, önmagukban vévén el. 28 És miképpen nem tartották méltónak, hogy az Istent ismeretükben tartsák, úgy adta őket az Isten méltatlan felfogásra, hogy illetlen dolgokat cselekedjenek, 29 mint akik tele vannak minden hamissággal, paráznasággal, gonoszsággal, kapzsisággal, rosszasággal; rakvák irigységgel, gyilkossággal, versengéssel, álnoksággal, rossz erkölccsel, 30 súsárlók, rágalmazók, istengyűlölők, dölyfösek, kevélyek, kérkedők, rosszban mesterkedők, szüleiknek engedetlenek, 31 értelmetlenek, frigyszegők, szeretetlenek, engesztelhetetlenek, irgalmatlanok. 32 Akik, bár tudják az Isten igazságát, hogy akik ilyeneket folytatnak, halálra méltók, nem csak teszik ezeket, hanem egyet is értenek azokkal, akik folytatják.