1. A kimenekülés után tudtuk meg, hogy a szigetet Melitének hívják. 2. A barbár lakosok szokatlanul emberséges bánásmódban részesítettek. Tűzet raktak és a fenyegető eső s hideg miatt mindnyájunkat befogadtak. 3. De mikor Pál egész nyaláb gallyat szedegetve, azt a tűzre tette, egy, a melegtől feléledt vipera, kimászva, a kezére tekerődzött. 4. A barbárok pedig a kezén csüngő, csúszó-mászó féreg láttára, összesúgtak: Ez az ember bizonyosan gyilkos: a tengerből kimenekült ugyan, ámde a sors keze mégis utolérte. 5. Ö azonban azt a férget lerázta a tűzbe s semmi baja sem lett. 6. Pedig azok azt hitték, megdagad s egy pillanat s holtan esik össze. Vártak is egy jó ideig, de látván, hogy semmi baja sem lett, mást gondolva, azt mondták, hogy Isten. 7. E környék táján volt a sziget főemberének, Publiusnak a birtoka, ő is szívesen fogadott minket s három napon át élveztük vendégszeretetét. 8. Eközben történt, hogy Publius atyját hideglelés és vérhas gyötörte. Pál meglátogatta, imádkozott és kezét rátéve, meggyógyította őt. 9. Erre aztán a sziget többi betege szintén hozzáfordult s meggyógyultak. 10. Ezek is nagy tisztességben részesítettek bennünket s mikor útra keltűnk, minden szükséges dologgal elláttak. 11. Három hónap múlva tudniillik a szigeten telelt alexandriai hajók egyikén a "Dioszkurok"-on tovább eveztünk, 12. s eljutva Szirakúzába ott maradtunk három napig. 13. Onnan egy kis kerülővel megérkeztünk Régiumba. Egy napba telt, míg déli szél támadt, s a rákövetkező nap Puteoliba jutottunk. 14. Itt már testvérekre találtunk, akik kérten-kértek minket, hogy maradjunk náluk egy hétig, s így érkeztünk meg Rómába. 15. A testvérek hírt hallván felőlünk elénk jöttek onnét is egész Appiiforumig és Tresztabernéig. Pál meglátván őket hálát adott az Istennek s neki bátorodott. 16. Mikor aztán Rómába érkeztünk, a százados átadta a foglyokat a helyőrség parancsnokának. Pálnak pedig megengedték, hogy külön lakjék az őt őrző katonával.

17. Harmadnapra Pál magához hívatta a zsidók elöljáróit, s mikor azok összegyűltek, azt mondotta nékik: Testvérek! Nem vétettem ugyan a nép és az ősi hagyományok ellen, de azért Jeruzsálemben mégis foglyul adtak a rómaiak kezébe. 18. Kihallgatás után elakartak bocsátani mert halálra méltó bűnt nem találtak bennem, 19. a zsidók tiltakozása miatt azonban a császárhoz kellett fellebbeznem, de nem azért, mintha népem ellen akartam volna vádat emelni. 20. Ez az az ok, amiért én ide kérettelek titeket, hogy lássalak és beszéljek veletek. Mert ezt a bilincset Izrael reménységéért hordozom. 21. Erre azok ezt felelték neki: Júdeából nem jött levél hozzánk rólad, onnan való testvér sem köszönt be hozzánk, aki rosszat jelentett, vagy mondott volna felőled. 22. Hadd halljuk hát te tőled miként gondolkodol? Mert erről a pártról tudjuk, hogy mindenütt támadják. 23. Ki is tűztek néki egy napot és akkor nagyobb számban jöttek szállására, ő pedig hatalmas beszédben tárgyalta az Isten országának dolgát és reggeltől estig mind csak azon buzgólkodott, hogy a Mózes törvényéből meg a prófétákból merített érvekkel megnyerje őket Jézusnak. 24. Egyesek hittek is szavának, mások azonban nem hittek. 25. És épp mikor Pál fejükre olvasta az igét: Jól mondta a Szent Lélek Ézsaiás, a próféta által atyáitoknak 26. keresd fele néped és add tudtukra, Van fületek és nem figyeltek, van szemetek és nem látok. 27. Megátalkodott egy nép ez! A fülét bedugta, A szemét behunyta, Hogy szeme ne lásson, A füle ne halljon. Szíve ne érezzen, meg ne térjen, Hogy meg ne gyógyítsam. 28. Tudjátok meg tehát, hogy az Isten ez üdvözítő kegyelme a pogányoknak szól. Azok majd meg is hallgatják. 29. Ezt mondotta és erre a zsidók távoztak s maguk között nagy vitába keveredtek. 30. Pál pedig még két esztendeig maradt a maga bérelt szállásán és szívesen fogadta mindenik látogatóját. 31. Közben hirdette az Isten országát s tanította az Úr Jézus Krisztus dolgait, teljes bátorsággal s akadálytalanul.