1. Egy bizonyos Anániás nevü férfiú, a feleségével, Zafirával egyetértve, szintén eladta birtokát, 2. de ugyancsak felesége tudtával, félretett annak árából s csak egy részéi vitte s tette az apostolok lábához. 3. Péter azonban azt mondta: Anániás! Miért adtad el magadat a Sátánnak? Miért csaltad meg a Szent Lelket s tetted félre a bírtok árának egy részét? 4. Hiszen, ha megmarad, nem neked maradt volna meg; s ha eladtad, nem te rendelkeztél vele? Miért vetemedtél erre? Nem embert csaltál meg, - megcsaltad az Istent. 5. E szavaknak hallatára Anániás összeesett s meghalt. S mindazokat, akik ezt hallották, szörnyű félelem szállta meg. 6. Az ifjak pedig felkelvén, betakarták, kivitték és eltemették. 7. Aztán, körülbelül három óra múlva, mitsem tudva arról, ami történt, bejött a felesége is. 8. Péter megkérdezte: Mondd: csakugyan ennyiért adtátok el a birtokot? Azt felelte: Igen, csak ennyiért. 9. Erre Péter így szólt: Mi vitt rá titeket hogy megkísértsétek az Úr lelkét? Lásd, még ki sem hőit a lábuk nyoma azoknak, akik eltemették a férjedet s visznek tégedet is. 10. S rögtön összeesett az ő lábánál és meghalt. A belépő ifjak már halva találták, kivitték és eltemették férje mellé. 11. S szörnyű félelem szállta meg az egész gyülekezetet, s mindazokat, akik ezt hallották. 12. Az apostolok sok jelt s csodát tettek a nép között és mindnyájan egyetértve, a Salamon tornácában gyülekeztek össze. 13. Mások nem is mertek közéjük vegyülni, hanem a nép magasztalta őket. 14. Az Úrban hívő férfiak s nők sokasága pedig egyre növekedett, 15. úgyannyira, hogy a betegeket az utcára hordták s ágyra, nyoszolyára rakták, hogy mikor Péter arra megy, legalább az árnyéka vetődjék valamelyikükre. 16. Sőt a szomszéd városok népe is betódult Jeruzsálembe s elhozták magukkal a betegeket és a tisztátalan lelkektől meggyötörteket és azok mind meggyógyultak. 17. De a főpap és a vele tartó szadduceus párt, haragra gerjedve, 18. elfogatta s a községi börtönbe vetette az apostolokat. 19. Az Úr angyala azonban éjszaka idején, megnyitotta a börtön ajtaját s kivezetvén őket, azt mondta:

20. Menjetek és bátran hirdessétek a templomban a népnek ez élet minden igéjét. 21. Ezt hallva, jó korán a templomba mentek és tanítottak. A főpap és kísérete eközben megjelenvén, egybehívták a tanácsot és Izrael fiainak összes véneit s elrendelték, hogy vezessék elő őket a börtönből. 22. Az értükment szolgák azonban nem találták őket a börtönben: visszatértek tehát 23. s jelentették: A börtönt ugyan gondosan bezárva találtuk, az őrök is ott álltak az ajtó előtt, de mikor kinyitottuk azt, senkit sem találtunk abban. 24. E jelentés hallatára a templomőr s a főpapok meghökkentek a különös eset mivoltán. 25. S épp e pillanatban állított be valaki hozzájuk e hírrel: A ti foglyaitok a templomban vannak s tanítják a népet. 26. Erre a templomőr elment a szolgákkal és elhozta őket anélkül, hogy erőszakot alkalmazott volna, mert attól tartottak, hogy a nép megkövezi őket. 27. Aztán elővezették és a tanács elé állították őket. A főpap pedig vallatóra fogva őket. 28. Szigorúan meghagytuk - ezt mondta - tinéktek, hogy e névben ne merjetek tanítani és lám, Jeruzsálem visszhangzik tanításotoktól, sőt amaz ember véréért ránk hárítjátok a felelősséget. 29. Erre Péter és az apostolok azt felelték: Inkább kell engedelmeskednünk az Istennek, mint az embereknek. 30. A mi Atyáink Istene feltámasztotta Jézust, akit ti a fára függesztve, meggyilkoltatok. 31. Igen, az Isten őt, mint fejedelmet s üdvözítőt, jobbjára emelte, hogy Izrael népének megtérést és bűnbocsánatot szerezzen. 32. Mi vagyunk ez eseményeknek tanúi és a Szent Lélek, akit az Isten a néki engedelmeskedő hívekkel közlött. 33. Ennek hallatára azok a fogukat csikorgatva elhatározták, hogy megölik őket. 34. De ekkor a tanácsgyűlés egyik farizeus tagja, névszerint Gámáliel, akit a nép, mint törvénytudót, igen nagyra becsült, felállt és egy kis időre kivezetetvén az apostolokat, 35. így szólott hozzájuk: Izrael fiai! Gondoljátok meg jól, mit tesztek ez emberekkel.