1. Jézus hat nappal a páskaünnep előtt a halálból, feltámasztott Lázár falujába, Betániába ment 2. és ott vacsorát adtak a tiszteletére. Márta szolgált fel, Lázár pedig egyike volt asztaltársainak, 3. Mária ellenben egy litra valódi nárdolajkenettel kezében, megkente s a hajával megtörölte Jézus lábát A ház pedig tele lett a kenet illatával. 4. Ekkor egyik tanítványa, Júdás, az Iskariótes, a Simon fia, aki később elárulta öt, megszólalt: 5. Miért nem adták el e kenetet háromszáz dénárért a szegények javára? 6. De ö ezt nem azért mondotta, mintha a szegények miatt fájt volna a feje, hanem mert tolvaj volt s mint pénztáros a begyült pénzt magával hordozta. 7. Erre Jézus azt mondotta: Hagyd békében! Ezt ő az én temetésem idejére tartogatta. 8. Szegények mindig vannak, de én nem mindig vagyok veletek. 9. Eközben a zsidók közül sokan megtudták, hogy ott van és eljöttek nem csupán Jézus miatt, hanem, hogy a halálból feltámasztott Lázárt is lássák. 10. A főpapok pedig azon voltak, hogy Lázárt is megöljék, 11. mert a zsidók közül sokan ő miatta jöttek oda és hittek Jézusban. 12. Másnap az ünnepre gyülemlett tengernép, arra a hírre, hogy Jézus Jeruzsálembe jön, 13. kezükben pálmaágakkal elébe mentek és kiáltozták: Hozsánna, Áldott, aki az Úr nevében jön, Izrael királya, 14. Jézus pedig épp egy kapóra jött szamárcsikóra ült, amint megvan írva: 15. Ne félj Sión leánya! Királyod jön Szamárcsikó hátán. 16. Ezt tanítványai eleintén nem értették meg, Jézus megdicsőülése után azonban eszükbe jutott, hogy ez róla meg volt írva, s hogy így tettek vele. 17. Azért a nép, amely vele volt, mikor ő Lázárt a sírboltból kihívta s a halálból feltámasztotta, - bizonyságot tett mellette. 18. Hiszen a nép éppen azért ment elébe, mert hallotta, hogy ő ezt a csodát tette. 19. A farizeusok meg is mondták egymásnak: Látjátok! Nem mentek semmire. Utána megy már az egész világ. 20. Az ünneplők között néhány görög is volt. 21. Ezek a galileai Betsaidából való Fülöphöz fordulva kérték őt: Uram! Szeretnénk a Jézust látni. 22. Fülöp elment s szólt Andrásnak, András és Fülöp pedig Jézusnak.

23. Jézus így válaszolt nékik: Ütött az emberfia megdicsőítésének órája. 24. Bizony, bizony, mondom nektek: ha a földre hulló búzamag meg nem rohad, maga marad, de ha megrohad, bőségesen terem. 25. Aki szereti életét, elveszti, Aki gyűlöli életét ezen a világon, Megtartja azt az örök életre. 26. Aki engem szolgál, engem kövessen az És ahol én vagyok, ott lesz a szolgám is, S aki az én szolgám, azt az Atya megbecsüli. 27. Lelkem most háborog. Mit is mondjak? Atyám! Ments még ez órától! De hiszen én ez óráért jöttem. 28. Atyám! Dicsőítsd meg a nevedet. Ekkor égi szózat zendűlt: Már megdicsőítettem és újra megdicsőítem! 29. Erre a hallgatók s az ott álló nép megszólalt: Menydörgött. Mások meg azt mondták: Angyal beszélt vele. 30. Jézus azt felelte: Nem én értem, hanem ti értetek hangzott el e szózat. 31. Most van a világítélet. Most vettetik ki e világ fejedelme. 32. És én, ha felmagasztaltatom e földről, mindenkit magamhoz vonzók. 33. Ezt pedig azért mondotta, hogy előre jelezze halálának módját. 34. A nép azt felelte néki: Mi azt hallottuk a törvényből, hogy a Krisztus örökké megmarad, hogyan mondod tehát, hogy az emberfiának fel kell magasztaltatnia? Ki az az emberfia? 35. Erre Jézus azt mondotta nékik: Még egy kis ideig köztetek a világosság. Úgy éljetek, mig világosságtok van, hogy sötétség ne boruljon rátok, mert aki a sötétségben él, nem tudja hová megy. 36. Míg világosságtok van, higyjetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek. Ezt mondotta Jézus, aztán eltávozván, elrejtőzött előlük. 37. De bármennyi csodát tett a szemük láttára, mégsem hittek benne, 38. hogy beteljesedjék Ézsaiás próféta mondása: Uram! Ki hitt a mi beszédünknek? Ki látta az Úrnak karját? 39. Nem tudtak hinni, mert Ézsaiás azt is megmondotta: 40. Vaksággal verte meg szemünket, Kőkeménnyé tette a szívüket, hogy szemük ne lásson, Szivük ne érezzen. Hogy meg ne térjenek És meg ne gyógyítsam őket. 41. Ezt mondotta Ézsaiás, mikor látta az ő dicsőségét és róla szólt.