1. Ezt mondván, Jézus kiment tanítványaival a Kidron patakon túlra, ahol egy kert volt s abba bementek ö és a tanítványai. 2. Ezt a helyet Júdás, az ö árulója is ismerte, mert Jézus gyakran gyűlt össze ott tanítványaival. 3. Júdás tehát az őrség egy csapatával és a főpapoktól, meg a farizeusoktól rendelkezésére bocsátott szolgákkal, fáklya-, lámpa- s fegyverszerelten odament. 4. Jézus, aki a maga sorsával teljes tisztában volt, elibük állt s megkérdezte őket: Kit kerestek? 5. Azt felelték néki: A názáreti Jézust. Erre Jézus azt mondotta nékik: Az én vagyok! Júdás, az ő árulója, szintén ott állott mellettük. 6. De mihelyt e szava elhangzott: Az én vagyok! - meghátráltak s földre estek. 7. Ekkor újra megkérdezte őket: Kit kerestek? Azt felelték: A názáreti Jézust. 8. Jézus így válaszolt: Mondtam már, hogy az én vagyok. Ha tehát engem kerestek, ezeket bocsássátok el! 9. Be kellett teljesednie ugyanis ama mondásának: A rámbízottaid közül nem vesztettem el egyet sem. 10. Ekkor Simon Péter kirántotta kardját, rácsapott a főpap szolgájára s levágta annak jobb fülét. A szolgát Málkusnak hívták. 11. De Jézus azt mondta Péternek: Dugd hüvelyébe kardodat. Az Atya nyújtotta poharat, - én ne innám-e ki? 12. Erre az őrcsapat, az ezredes s a zsidók szolgái megfogták Jézust és megkötözve, 13. először is Annáshoz, az akkori főpapnak, Kajafásnak ipához vitték. 14. Ez a Kajafás tanácsolta a zsidóknak, hogy: Jobb, ha egy ember vész el a népért! 15. Simon Péter s egy másik tanítvány kísérte Jézust. Ez a tanítvány ugyanis ismerős volt a főpappal s be is ment a főpap udvarába Jézussal. 16. Péter ellenben kint állt meg az ajtónál. Ekkor az a másik tanítvány, a főpapnak ismerőse visszament és szót váltva az ajtónálló lánnyal, bevezette Pétert. 17. Az ajtónálló lány megkérdezte Pétert: Talán bizony, te is ennek az embernek tanítványai közül való vagy? Azt felelte: Nem vagyok. 18. A szolgák és hajdúk széntüzrakva körben álltak, mert hideg volt s melegedtek. Péter szintén közibük állt s melegedett. 19. Ezalatt a főpap Jézust az ő tanítványai és tanítása dolgában faggatta.

20. Jézus azt felelte néki: Én nyíltan szóltam a világnak. Nap-nap után tanítottam a zsinagógában és a templomban, a zsidóknak közös gyülekező helyén. Titokban nem szóltam semmit. 21. Miért faggatsz engemet? Kérdezd meg hallgatóimat a beszédem felől. Azok tudják, hogy mit mondtam. 22. E szavára az egyik ott álló hajdú arcúl ütötte Jézust, ezt mondván: így válaszolsz a főpapnak? 23. Jézus azt felelte néki: Ha rosszul szóltam, bizonyítsd be, de ha jól, úgy miért ütsz engemet? 24. Erre Annás elküldte öt megkötözve, Kajafáshoz, a főpaphoz. 25. Simon Péter még ott állt és melegedett. S mikor megkérdezték: Talán te is az ö tanítványa vagy? - tagadta, mondván: Nem vagyok. 26. A főpap egyik szolgája, a Péter levágta fülünk rokona azonban megszólalt: Hát nem láttalak-e tégedet ővele a kertben? 27. De Péter újra tagadta. És a kakas azonnal megszólalt. 28. Elvitték hát Jézust Kajafástól az őrházba. Épp reggel volt De nem mentekbe az őrházba, hogy meg ne fertőzzék magukat és a páskát megehessék. 29. Azért Pilátus jött ki hozzájuk s megkérdezte őket: Mivel vádoljátok ezt az embert? 30. Azt felelték: Ha nem volna gonosztévő, nem adtuk volna kezedbe. 31. Erre Pilátus azt mondta: Vigyétek és ítélkezzetek felette a magatok törvénye alapján! A zsidók azonban azt felelték néki; Nekünk nincs jogunk senkit sem megölni. 32. Így teljesedett be Jézusnak ama mondása, amellyel halála módját jelezte. 33. Pilátus most újra bement az őrházba s behivatván Jézust, megkérdezte tőle: Te vagy a zsidók királya? 34. Jézus felelt: Magadtól mondod ezt, avagy mások mondták neked ezt rólam? 35. Pilátus válaszolt: Hát zsidó vagyok én? A te néped s a főpapok adtak téged a kezembe. Mi bűnt követtél el? 36. Jézus felelt: Az én országom nem e világból való. Ha az én országom e világból való volna, úgy az én szolgáim síkra szállanának, hogy ne jussak a zsidók kezébe, de az én országom nem innét való.