34. Ezt látva, a kanászok szanaszét futottak s megvitték az eset hírét a falvakba s városokba. 35. A nép kiment, hogy lássa, mi történt és mikor Jézushoz értek és látták, hogy az az ember, akiből az ördögök kimentek, felöltözve és eszéhez térve ül Jézus lábánál, megijedtek. 36. A szemtanuk pedig elbeszélték nékik, hogy az ördöngös, hogyan gyógyult meg. 37. Erre a gadaraiak egész vidékének lakossága kérve kérte őt, hogy távozzék tőlük, mivel igen nagyon féltek. Hajóra szált tehát s viszszafelé indult. 38. De az az ember, akiből az ördögök kimentek, szintén kérte, hogy vele mehessen. Jézus azonban elküldte, ezt mondván: 39. Menj haza és mondd el, mely nagy dolgot cselekedett az Isten teveled. El is ment s hirdette egész városszerte, mely nagy dolgot cselekedett Jézus ővele. 40. A nép örömmel fogadja a hazatérő Jézust, mert mindnyájan várták. 41. S ím egy Jairus nevű ember, a zsinagóga feje, jött s lerogyva Jézus lába elé, kérve kérte, térjen be házába, 42. mert egyetlen, körülbelül tizenkétéves leánya haldoklik. Útközben a nép szorongatta őt. 43. S egy tizenkét év óta vérfolyásos asszony, akit, bár minden vagyonát az orvosokra költötte, senkisem tudott meggyógyítani, 44. hozzá férkőzve, hátulról megérintette ruhája szegélyét s tüstént elállott a vérfolyása. 45. Jézus azonban megszólalt: Ki érintett engem? S minthogy azt mindnyájan tagadták, Péter és társai feleltek: Mester! A nép nyom és szorongat tégedet és te mégis azt kérdezed: Ki érintett engem? 46. De Jézus azt mondta: Valaki megérintett engem, mert éreztem, hogy isteni erő áradt ki belőlem. 47. Az asszony látván, hogy nem maradt titok a dolga, remegve előállt, leborult előtte és elmondta az egész nép előtt, miért érintette meg őt és hogy miképp gyógyult meg azonnal. 48. Ő pedig azt mondta néki: Leányom! A te hited megtartott tégedet! Menj el békességgel. 49. Még beszéli, mikor a zsinagóga fejének egyik embere jött és jelentette néki: Leányod meghalt! Ne fáraszd a Mestert! 50. Jézus azonban ezt halván azt felelte néki: Ne telj, csak higyj s ő mentve lesz! 51. Mikor aztán belépett a házba, nem engedett be mást, csak Pétert, Jánost, Jakabot és a leány atyját s anyját.

52. Mindannyian keservesen siratták a lánykát. De ö azt mondotta: Ne sírjatok! Nem halt meg, csak alszik. 53. S kinevették, mert tudták, hogy meghalt. 54. Ő azonban megfogta a leány kezét és fennszóval azt mondta: Leányom, kelj fel! 55. És annak lelke visszatért és azonnal felkelt. Ő pedig megparancsolta, hogy adjanak néki enni. 56. S a szülei álmélkodtak. Ö azonban rájuk parancsolt, hogy ne szóljanak senkinek sem arról, ami történt.