1. Egy ember azonban, név szerint Anániás, Szafírával, a feleségével eladta birtokát, 2. ám - feleségének is tudtával - a vételárból félretett, s csak valami részt vitt el és tette le az apostolok lábai elé. 3. Péter azonban rászólt: Anániás, miért foglalta el a Sátán a te szívedet, hogy hazudjál a Szentléleknek és a szántóföld árából félretégy? 4. Nemde, ha el nem adod, neked maradt volna meg és miután eladtad, nem a te hatalmadban volt-e az ára? Miért vetemedtél ilyesmire a te szívedben? Nem embereknek hazudtál, hanem az Istennek. 5. Amikor e szavakat Anániás meghallotta, összeesett és meghalt. És mindazokban, akik ezt hallották, nagy félelem támadt. 6. A fiatalabb emberek pedig felkeltek, begöngyölték őt, azután kivitték és eltemették. 7. Mintegy három óra múlva jött a felesége is, mit sem tudva a történtekről. 8. Péter megszólította: Mondd meg nekem, vajon ennyiért adtátok el a földet? Ő pedig azt válaszolta: Igen, ennyiért. 9. Péter erre azt mondta: Miért beszéltetek össze, hogy az Úr Lelkét megkísértsétek? Íme az ajtó előtt vannak azoknak lábai, akik eltemették a te férjedet és kivisznek téged is. 10. És azonnal összerogyott lábainál és meghalt. Mikor az ifjak visszajöttek, halva találták. Ekkor kivitték és eltemették a férje mellé. 11. És nagy félelem támadt az egész gyülekezetben és mindazokban, akik ezeket hallották. 12. Az apostolok keze által pedig sok jel és csoda történt a nép között. És mindnyájan egy akarattal Salamon tornácában tartózkodtak. 13. Mások közül azonban senki sem mert közéjük elegyedni. De a nép dicsérte őket, 14. és egyre inkább gyarapították számukat azok, akik hittek az Úrban, férfiak és nők, seregestül, 15. úgyannyira, hogy az utcákra hordták ki a betegeket és hordágyakra és heverőkre rakták le, hogy az arra elhaladó Péternek legalább az árnyéka ráessék valamelyikükre. 16. És a peremvárosok népe is Jeruzsálembe tódult, elhozta a betegeket és a tisztátalan lelkektől megszállottakat, akik mind meggyógyultak. 17. Akkor azonban előállott a főpap és minden párthíve, azaz a szadduceusok felekezete és eltelve irigységgel,

18. rávetették kezüket az apostolokra és közös tömlöcbe vetették őket. 19. De az Úr angyala éjszaka megnyitotta a tömlöc ajtaját, kihozta őket és így szólt: 20. Menjetek el, álljatok ki és hirdessétek a templomban a népnek, ennek az (új) Életnek minden beszédét. 21. Azok pedig erre a biztatásra virradatkor bementek a templomba és tanítottak. Mikor aztán a főpap és kísérete megérkeztek, összehívták a tanácsot és Izrael népéből a vének gyűlését és elküldték a tömlöcbe, hogy őket elővezessék. 22. De amikor a törvényszolgák odamentek, nem találták két a tömlöcben. Visszatérve tehát jelentették: 23. A tömlöcöt ugyan nagy gondossággal bezárva találtuk, az őrök is ott álltak kívül az ajtó előtt, mikor azonban benyitottunk, odabent senkit sem találtunk. 24. E jelentés hallatára a templomőrség parancsnoka és a papi fejedelmek nagy zavarba jöttek, vajon mi történhetett? 25. De jött valaki és hírül adta: íme azok a férfiak, akiket tömlöcbe vetettetek, a templomban vannak és tanítják a népet. 26. Ekkor elment a parancsnok a törvényszolgákkal s elővezették őket, de erőszak nélkül; féltek ugyanis a néptől, hogy megkövezik őket. 27. Elővezették őket és odaállították a tanács elé. A főpap kihallgatta őket. 28. Szigorú paranccsal meghagytuk nektek, hogy ne tanítsatok Jézus nevében és íme be-töltöttétek egész Jeruzsálemet tanításotokkal; reánk akarjátok-e hárítani ennek az embernek a vérét? 29. Péter azonban és az apostolok így feleitek: Istennek kell inkább engedelmeskedni, mint az embereknek. 30. A mi atyáink Istene feltámasztotta Jézust, akit ti keresztfára feszítve megöltetek. 31. Ezt az Isten fejedelemmé és megváltóvá emelte jobbjával, hogy Izraelnek megtérést és bűnbocsánatot adjon. 32. Mindezeknek mi vagyunk a tanúbizonyságai és a Szentlélek is, akit Isten ad az engedelmes szíveknek. 33. Amikor ezeket hallották, fogaikat csikorgatták és meg akarták ölni őket. 34. Felkelt azonban a tanácsban egy farizeus, név szerint Gámáliel, az egész nép előtt tisztelt törvénytudó és megparancsolta, hogy egy kis időre vezessék ki az embereket.