1. Jézus hat nappal húsvét előtt Betániába ment, ahol Lázár lakott, akit a halálból feltámasztott. 2. Vacsorát is készítettek ott neki, és Márta szolgált fel; Lázár is azok között volt, akik vele együtt telepedtek asztalhoz. 3. Ekkor Mária elővett egy font igazi nárdusból való drága kenetet, megkente Jézus lábait, és megtörölte hajával. És a ház megtelt a kenet illatával. 4. Azt mondja egyik tanítványa, Iskariótes Júdás, aki később elárulta: 5. Miért nem adták el ezt a kenetet háromszáz dénárért, és miért nem adták a szegényeknek? 6. Ezt pedig nem azért mondta, mintha a szegényekre lett volna gondja, hanem, mivel tolvaj volt, s az erszény nála állott, és amit abba raktak, elemelte. 7. Jézus azonban így szólt: Hagyd Öt; az én temetésem idejére tartogatta ezt. 8. Mert a szegények mindenkor veletek lesznek, de én nem leszek mindenkor veletek. 9. A zsidók közül nagy sokaság értesült arról, hogy ó ott van, és eljöttek nemcsak Jézusért, hanem azért is, hogy Lázárt is lássák, akit feltámasztott a halálból. 10. A papi fejedelmek pedig arról tanácskoztak, hogy Lázárt is megöljék, 11. mivel a zsidók közül sokan miatta mentek oda és hittek Jézusban. 12. Másnap a nagy sokaság, amely az ünnepre jött, hallva, hogy Jézus Jeruzsálembe érkezik, 13. pálmaágakat vett, kiment eléje, és így kiáltott: Hozsanna! Áldott, aki jön az Úrnak nevében, Izrael királya! 14. Talált pedig Jézus egy szamarat, és arra ült fel, amint meg van írva: 15. Ne félj, Sionnak leánya; Íme jön a te Királyod, szamárcsikón ülve. 16. Ezeket a tanítványai eleinte nem értették, de mikor Jézus megdicsőült, akkor visszaemlékeztek, hogy azt cselekedtek vele, ami meg volt írva felőle. 17. Bizonyságot tett róla az a sokaság is, amely ott állott mellette, mikor kihívta Lázárt a sírból, és feltámasztotta a halálból. 18. Éppen azért ment eléje a sokaság, mert hallotta, hogy ezt a csodát tette. 19. A farizeusok pedig így szóltak egymás között: Látjátok, hogy semmire sem mentek, íme utánamegy az egész világ. 20. Néhány görög is volt azok között, akik felmentek, hogy imádkozzanak az ünnepen.

21. Ezek odamentek a galileai Betsaidából való Fülöphöz, és kérték őt: Uram, Jézust akarjuk látni. 22. Fülöp elment és szólt Andrásnak, András és Fülöp elment, és szólt Jézusnak. 23. Jézus pedig így felelt nekik: Eljött az idő, hogy megdicsőíttessék (megdicsőüljön) az Ember Fia. 24. Bizony, bizony, mondom nektek, ha a földbe esett búzaszem el nem hal, csak egymaga marad; de ha elhal, sok gyümölcsöt terem. 25. Aki szereti a maga életét, elveszti azt; és aki gyűlöli a maga életét ezen a világon, örök életre menti meg azt. 26. Ha valaki nekem szolgál, engem kövessen, és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is; és ha valaki nekem szolgál, megbecsüli azt az Atya. 27. Most az én lelkem nyughatatlan; és mit mondjak? Atyám, ments meg engem attól az órától? De hiszen éppen azért jutottam erre az órára (hogy ezt mondjam): 28. Atyám, dicsőítsd meg a te nevedet! Ekkor hang hallatszott az égből: Meg is dicsőítettem és ismét megdicsőítem. 29. Az ott álló sokaság hallván ezt, azt mondta, hogy mennydörgőit; mások azt állították, hogy angyal szólt neki. 30. Jézus felelt és azt mondta: Nem énérettem lett ez az égi hang, hanem tiérettetek. 31. Most van a világ megítéltetése; most vetik ki e világ fejedelmét. 32. És én, ha felemeltetem a földről, magamhoz vonzók mindeneket. 33. Ezt pedig azért mondta, hogy jelentse, milyen halállal kell meghalnia. 34. A sokaság pedig így felelt neki: Mi úgy tudjuk a törvényből, hogy a Krisztus örökké megmarad. Hogyan mondod te, hogy az Ember Fiának fel kell emeltetnie? Kicsoda ez az Ember Fia? 35. Jézus ezt mondta nekik: Még egy kevés ideig veletek van a világosság, járjatok a világosságban, amíg az veletek van, hogy a sötétség meg ne lepjen titeket; mert aki a sötétségben jár, nem tudja, hová megy. 36. Amíg a világosság veletek van, higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek. E szavak után Jézus elment és elrejtőzködött előlük. 37. Jóllehet annyi csodát művelt szemük előtt, mégsem hittek benne, 38. hogy beteljesedjék Ésaiás próféta beszéde, amelyet mondott: Uram, ki hitt a mi tanításunknak, és az Úrnak karja kinek jelentetett meg?