1. Azután így szólt nekik: Bizony mondom nektek, hogy vannak némelyek az itt állók között, akik nem ízlelik meg a halált addig, amíg nem látják, hogy az Isten országa hatalommal eljött. 2. És hat nap múlva magához vette Jézus Pétert, Jakabot és Jánost, és felvitte őket - csupán ők magokat - egy magas hegyre. És elváltozott előttük. 3. Ruhája olyan tündöklő fehér lett, amilyenhez hasonlót ruhafestő a földön nem fehéríthet. 4. És megjelent nekik Illés és Mózes, és beszélgettek Jézussal. 5. Ekkor Péter megszólalt és azt mondta Jézusnak: Mester, jó nekünk itt lennünk, készítsünk itt három sátrat: Neked egyet, Mózesnek egyet, Illésnek is egyet. 6. (Nem tudta, mit beszél, annyira megrémültek.) 7. És felhő támadt, az beborította őket, és a felhőből szó hangzott, amely ezt mondta: Ez az én szeretett Fiam; reá hallgassatok! 8. És egyszerre, amint szétnéztek, nem láttak senkit maguk körül, csak Jézust egyedül. 9. Amikor pedig a hegyről lementek, megparancsolta nekik, hogy senkinek se beszéljék el, amit láttak, csak amikor az Ember Fia a halálból feltámad. 10. És ezt a szót megjegyezték, mert tanakodtak egymás közt, mi az a halálból való feltámadás? 11. Megkérdezték őt: Miért mondják az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljönnie? 12. Ő pedig azt felelte: Illés csakugyan előbb jön el, és mindent helyreállít, de hogyan van az Ember Fiáról megírva, hogy sokat kell szenvednie és megvetik? 13. Mondom nektek, hogy Illés is eljött már, de úgy bántak véle, amint akartak, ahogy meg is volt írva felőle. 14. És amikor a tanítványokhoz értek, nagy sokaságot láttak körülöttük és írástudókat, akik vitatkoztak velük. 15. És mihelyt meglátta őt az egész sokaság, meglepődött és eléje sietett és köszöntötte őt. 16. Ő pedig megkérdezte tőlük: Mit vitatkoztatok velük? 17. És valaki a sokaságból így felelt: Mester, idehoztam hozzád a fiamat, akiben néma lélek van, 18. és ahol csak megragadja, földhöz veri; tajtékot túr, fogát csikorgatja és megmerevedik. Szóltam hát tanítványaidnak, hogy űzzék ki, de nem tudták.

19. Ő, pedig így felelt: Óh, hitetlen nemzedék, meddig leszek még veletek? Meddig szenvedjelek el titeket? Hozzátok ide elém! 20. És odavitték hozzá, és mihelyt a lélek megpillantotta őt, azonnal szaggatni kezdte (a gyermeket) annyira, hogy az a földre esett, és tajtékot túrva fetrengett. 21. És megkérdezte az apjától: Mennyi ideje, hogy ez így van? Az pedig szólt: Gyermeksége óta, 22. és gyakran lökte tűzbe is, vízbe is, hogy elpusztítsa. De ha tehetsz valamit, légy segítségül nekünk és könyörülj rajtunk. 23. Jézus pedig ezt mondta neki: „Ha tehetsz valamit?" Minden lehetséges a hívőnek! 24. A gyermek atyja pedig könnyhullatás között tüstént így kiáltott: Hiszek! Légy segítségül az én hitetlenségemnek! 25. Mikor pedig Jézus látta, hogy a sokaság még inkább összetódul, megdorgálta a tisztátalan lelket és azt mondta neki: Te néma és siket lélek, parancsolom neked: Menj ki belőle és többé vissza ne menj! 26. Ekkor az kiáltás és erős szaggatás közt kiment; a gyermek pedig olyan lett, mint egy halott, úgyhogy sokan ezt mondták, meghalt. 27. Jézus azonban megragadta kezét, felemelte és az talpra állt. 28. Azután bement a házba, tanítványai pedig megkérdezték őt külön: Miért nem űzhettük ki ezt mi? 29. Ő pedig azt mondta nekik: Ezt a fajtát semmivel sem lehet kiűzni, csak imádsággal (és böjttel). 30. És onnan távozva, Galileán mentek át. És nem akarta, hogy valaki megtudja, 31. mert tanítás közben megmondotta a tanítványainak: Az Ember Fia árulással az emberek kezébe adatik és megölik őt, de halála után harmadnap feltámad. 32. Ám ők nem értették meg ezt a mondást, de féltek őt megkérdezni. 33. És elmentek Kapernaumba. Odahaza megkérdezte tőlük: Miről vitatkoztatok útközben? 34. De ők hallgattak, mert az úton arról vitatkoztak egymással, hogy ki közöttük a legnagyobb. 35. Leült, odaszólította a tizenkettőt és ezt mondta nekik: Ha valaki első akar lenni, legyen a legutolsó és mindenki szolgája. 36. És előfogott egy kisgyermeket, közéjük állította, majd ölébe vette és ezt mondta nekik: 37. Aki egy ilyen gyermeket befogad az én nevemért, engem fogad be; és aki engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, aki engem elküldött.