1. Amikor közeledtek Jeruzsálemhez és Betfagéba az Olajfák hegyéhez érkeztek, Jézus elküldött két tanítványt, 2. ezt mondván nekik: Menjetek be a szemközti faluba és mindjárt találtok egy megkötött szamarat és vele együtt a csikaját; oldjátok el és vezessétek ide hozzám. 3. És ha valaki bármit is szólna, mondjátok: Az Úrnak van szüksége rájuk és azonnal elengedi. 4. Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék a próféta mondása, aki így szólt: 5. Mondjátok meg Sión leányának: íme a te királyod jön hozzád, alázatosan és szamárháton, teherhordó állat csikaján. 6. A tanítványok előrementek és úgy cselekedtek, amint Jézus parancsolta. 7. Odavezették a szamarat és a csikaját, majd rájuk terítették felső ruhájukat és ő azokra ült. 8. A sokaság nagy része pedig felső ruháit az útra terítette, mások meg a fákról gallyakat vagdaltak és az útra szórták. 9. Az előtte és utána menő sokaság pedig azt kiáltotta: Hozsánna a Dávid fiának. Áldott, aki jön az Úrnak nevében! Hozsanna a magasságban! 10. És mikor bement Jeruzsálembe, az egész város felbolydult és azt kérdezte: Kicsoda ez? 11. A sokaság pedig így felelt: Ez ama Jézus, a galileai Názáretből való próféta. 12. Jézus bement az Isten templomába és kiűzte onnan mindazokat, akik a templomban adtak-vettek és a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit eldöntötte. 13. És azt mondta: Meg van írva: Az én házam imádság háza legyen, ti pedig rablók barlangjává teszitek. 14. Azután vakok és sánták mentek hozzá a templomban és meggyógyította őket. 15. Mikor pedig a papi fejedelmek és írástudók látták a csodákat, amelyeket cselekedett és hallották a gyermekeket, akik a templomban így kiáltottak: Hozsánna a Dávid fiának! - haragra gerjedtek. 16. És így szóltak: Hallod, mit mondanak ezek? Jézus pedig így felelt: Hallom. Sohasem olvastátok: Kis gyermekek és csecsemők szája által szereztél dicsőítést? 17. És otthagyta őket. Kiment a városból Betániába és ott töltötte az éjszakát. 18. Korán reggel a városba visszamenet, megéhezett.

19. És mikor meglátott egy fügefát az út mellett, odament hozzá, de nem talált rajta semmit, csak levelet. Azt mondta neki: Soha többé gyümölcs ne teremjen rajtad! És a fügefa azonnal elszáradt. 20. A tanítványok látták ezt és csodálkozva kérdezték: Hogyan száradt el a fügefa ily hirtelen? 21. Jézus pedig így felelt: Bizony mondom néktek, ha van hitetek és nem kételkedtek, nemcsak azt cselekszitek majd ami e fügefával történt, hanem ha azt mondjátok ennek a hegynek: Kelj fel és vesd magadat a tengerbe, az is meglesz. 22. És mindazt, amit imádságban hittel kértek, meg is kapjatok. 23. És mikor bement a templomba és tanított, odamentek hozzá a papi fejedelmek és a nép vénei és ezt mondták: Milyen felhatalmazással cselekszed ezeket? És ki adta neked ezt a felhatalmazást? 24. Jézus pedig így felelt: Én is kérdezek valamit tőletek. Ha megfeleltek rá, én is megmondom nektek, micsoda hatalommal cselekszem ezeket. 25. A János keresztsége honnan való volt? Mennyből-e, vagy az emberektől? Azok pedig így tanakodtak magukban: Ha azt mondjuk: Mennyből, az lesz a válasz, miért nem hittetek hát benne? 26. Ha pedig azt mondjuk: Emberektől, félünk a sokaságtól, mert mindenki prófétának tartotta Jánost. 27. És ezt felelték Jézusnak: Nem tudjuk. Akkor ő így szólt: Én sem mondom meg nektek, micsoda hatalommal cselekszem ezeket. 28. De mit szóltok ehhez a példázathoz? Egy embernek volt két fia. Azt mondja az elsőnek: Eredj fiam, munkálkodjál ma a szőlőmben. 29. Az pedig így felelt: Megyek uram, de nem ment el. 30. Odament a másikhoz is ugyanilyen szóval. Az pedig így felelt: Nem megyek. De azután megbánta és elment. 31. E kettő közül melyik teljesítette az atya akaratát? így feleltek neki: A második. Jézus azt mondta: Bizony mondom néktek, a vámszedők és a parázna nők megelőznek titeket az Isten országában. 32. Mert eljött hozzátok János és mutatta az igazság útját, de ti nem hittetek neki. A vámszedő és parázna nők pedig hittek. Ti, bár láttátok ezt, később sem szálltatok magatokba, hogy hittetek volna neki.