1. Mialatt pedig ők a néphez szólottak, odamentek a papok, a templomőrség főnöke és a szadduceusok, 2. bosszankodva azon, hogy a népet tanítják és Jézusban a halálból való feltámadást hirdetik: 3. És rávetették kezeiket és őrizet alá helyezték őket másnapig, mert már este volt. 4. Sokan pedig azok közül, kik az igét hallották, hittek, s a férfiak száma ötezerre rúgott. 5. Történt pedig a következő napon, hogy egybegyűltek az ő főpapjaik, véneik és írástudóik Jeruzsálemben, 6. és Annás főpap, és Kaifás és János és Sándor és ahányan csak voltak a papi rendből. 7. És középre állítva őket, kérdezték: Miféle hatalommal, vagy kinek nevében tettétek ti ezt? 8. Ekkor Péter eltelve Szentlélekkel, így szólt hozzájok: Népnek fejei és vénei, halljátok! 9. Ha mi ma ítélőszék elé kerülünk egy beteg emberen végzett jócselekedetünk miatt, ami által az meggyógyult, 10. vegyétek tudomásul mindannyian ti és Izrael egész népe, hogy a mi Urunknak, a názáreti Jézus Krisztusnak nevében, kit ti keresztre feszítettetek, kit az Isten feltámasztott halottaiból, ő általa áll ez előttetek egészségesen. 11. Ez az a kő, melyet ti, mint építők elvetettetek, mely szegletfővé lett, 12. s nincsen senki másban üdv. Mert nem adatott más név az embereknek az ég alatt, amelyben üdvözülnünk kellene. 13. Mikor pedig Péternek és Jánosnak állhatatosságát látták és megtudták, hogy írástudatlan és képzetlen emberek, csodálkoztak és felismerték őket, hogy Jézussal voltak; 14. s miután látták, hogy a meggyógyult ember is mellettük áll, semmit sem mondhattak ellene. 15. Megparancsolták tehát nekik, hogy vonuljanak ki félre a gyülekezetből, és tanakodtak egymás között mondván: 16. Mitévők legyünk ezekkel az emberekkel? Mert a csoda, mely általuk történt, ismeretes Jeruzsálem összes lakói előtt; nyilvánvaló és nem tagadhatjuk. 17. Nehogy azonban még jobban elterjedjen a nép között, tiltsuk meg nekik, hogy senkinek többé e névben ne beszéljenek. 18. És beidézvén őket kijelentették nekik, hogy egyáltalán semmit ne beszéljenek és ne tanítsanak többé a Jézus nevében.

19. Péter és János azonban felelék és mondák nekik: ítéljétek meg, vajjon méltó-e az Isten színe előtt, inkább tirátok hallgatni, mint az Istenre? 20. Mert lehetetlen, hogy ne beszéljünk arról, amit láttunk és hallottunk. 21. Azok pedig megfenyegetve őket, elbocsátották, miután nem találtak rá módot, hogy őket meg büntethessék, a nép miatt: mert ami történt, mindenki magasztalta. 22. Az az ember ugyanis, akin a gyógyulás csodája történt, negyven éven fölül volt. 23. Miután pedig elbocsátották őket, övéikhez mentek és hírül vitték nekik, hogy mi mindent mondottak nekik a főpapok és a vének. 24. Kik midőn ezt hallották, egy szívvel-lélekkel fölemelték szavokat Istenhez és mondák: Te vagy, Uram, ki az eget és a földet, a tengert és mindent teremtettél, ami abban van, 25. ki a Szentlélek által a mi atyánknak, a te szolgádnak, Dávidnak szájával mondottad: Miért agyarkodnak a pogányok, és miért gondolnak hiábavalót a népek? 26. Fölállanak a föld királyai és a fejedelmek egybegyűlnek az Úr ellen és az ő fölkentje ellen. 27. Mert valóban egybegyűltek e városban a te szent Fiad, Jézus ellen, akit fölkentél: Heródes és Pontius Pilátus a pogányokkal és Izrael népeivel, 28. hogy megtegyék, amit a te kezed és rendelésed elhatározott, hogy megtörténjék. 29. És most, Uram, tekints az ő fenyegetésükre és add meg a te szolgáidnak, hogy egész bátran hirdessék a te igédet 30. az által, hogy kinyújtod kezedet gyógyításokra, és hogy jelek és csodák történjenek a te szent Fiadnak, Jézusnak neve által. 31. És miután imádkoztak, megrendült a hely, ahol egybegyűlve voltak, és beteltek mindnyájam Szentlélekkel és bátran beszélték az Isten igéjét. 32. A hivők sokaságának pedig egy volt szíve-lelke, és egyikök sem mondott semmit magáénak abból, amije volt, hanem mindenük közös volt. 33. És az apostolok nagy erővel tettek bizonyságot a mi Urunk Jézus Krisztusnak föltámadásáról; és nagy kegyelem lakott valamennyiökben. 34. És nem volt közöttük szűkölködő; mivel mindazok, akiknek földjeik és házaik voltak, eladták, és az eladottnak árát elhozták 35. és az apostolok lábaihoz tették. Mindenkinek pedig annyit adtak, amennyire szüksége volt.