1. Ne szomorkodjék szívetek! Hisztek az Istenben, higyjetek énbennem is! 2. Az én Atyám házában sok lakás van. Különben nem mondottam volna nektek: Azért megyek el, hogy számotokra helyet készítsek. 3. És ha elmentem és helyet készítettem, ismét visszajövök és magammal viszlek benneteket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek. 4. S hogy én hová megyek, azt tudjátok, és tudjátok az utat is. 5. Mondja neki Tamás: Uram, nem tudjuk hová mégy, hogyan tudhatjuk tehát az utat? 6. Mondja neki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem jut az Atyához, csak énáltalam. 7. Ha engem megismertetek volna, bizonyára megismertétek volna Atyámat is; de mostantól fogva megismeritek őt, és láttátok őt. 8. Mondja neki Fülöp: Uram, mutasd meg nekünk az Atyát és elég nekünk. 9. Mondja neki Jézus: Annyi ideje veletek vagyok, s ti még nem ismertek engem? Fülöp, aki engem lát, az Atyát is látja. Hogyan mondhatod: Mutasd meg nekünk az Atyát? 10. Nem hiszitek, hogy én az Atyában és az Atya énbennem van? Az igéket, melyeket én nektek mondok, nem magamtól mondom; hanem az Atya, ki bennem lakik, ő viszi véghez a tetteket. 11. Nem hiszitek, hogy én az Atyában, és az Atya énbennem van? 12. Ha máskép nem, a cselekedetekért higyjétek! Bizony, bizony mondom nektek, aki énbennem hisz, a cselekedeteket, melyeket én véghez viszek, ő is véghez viszi, sőt ezeknél nagyobbakat művel, mert én az Atyához megyek. 13. És bármit kértek az Atyától az én nevemben, azt megteszem, hogy megdicsőíttessék az Atya a Fiúban. 14. Ha valamit kértek tőlem az én nevemben, megteszem. 15. Ha szerettek engem, tartsátok meg parancsolataimat! 16. És kérni fogom az Atyát, és más vigasztalót ad nektek, hogy veletek maradjon örökké, 17. az igazság Lelkét, kit a világ el nem nyerhet, mert nem látja őt, sem nem ismeri. De ti majd megismeritek őt, mert nálatok marad és bennetek lesz. 18. Nem hagylak árván benneteket; eljövök hozzátok. 19. Egy kevés idő még, és a világ már nem lát engem. Ti azonban láttok engem, mert én élek, és ti is élni fogtok.

20. Ama napon majd belátjátok, hogy én Atyámban vagyok és ti énbennem és én tibennetek. 21. Aki az én parancsolataimat bírja és megtartja, az az, ki engem szeret. Aki pedig engem szeret, azt szeretni fogja az én Atyám, és én is szeretem őt, és kinyilatkoztatom neki magamat. 22. Mondja neki Júdás, - de nem a karióti - Uram, mi történt, hogy nekünk akarod magadat kinyilatkoztatni és nem a világnak? 23. Felelé Jézus és monda neki: Ha valaki szeret engem, megtartja beszédemet, és az én Atyám szereti őt, és hozzá megyünk és lakást veszünk nála. 24. Aki engem nem szeret, nem tartja meg beszédeimet. És a beszéd, melyet hallottatok, nem az enyém, hanem azé, aki engem küldött: az Atyáé. 25. Ezt mondottam nektek, míg nálatok voltam. 26. A vigasztaló Szentlélek pedig, akit majd az Atya küld az én nevemben, az megtanít benneteket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit én nektek mondottam. 27. Békeséget hagyok nektek, az én békeségemet adom nektek, nem amint a világ adja, adom én nektek. Ne háborogjon szívetek és ne aggódjék! 28. Hallottátok, hogy én azt mondottam: Elmegyek és visszajövök hozzátok. Ha szeretnétek engemet, csak Örülnétek azon, hogy az Atyához megyek; mert az Atya nagyobb nálam. 29. És most megmondottam nektek, mielőtt megtörténnék, hogy mikor majd megtörténik, higyjétek. 30. Már nem sokat beszélek veletek, mert jön e világ fejedelme, de énhozzám semmi köze. 31. Hanem hogy megismerje a világ, hogy szeretem az Atyát, és amint nekem az Atya megparancsolta, úgy cselekszem: Keljetek föl, menjünk innét!