1. A hét első napján pedig igen korán, mikor még sötét volt, Mária Magdolna kiment a sírhoz és látta, hogy a kő el van mozdítva a sírról. 2. Erre elfutott, és Simon Péterhez és ahhoz a másik tanítványhoz ment, kit Jézus szeretett, és monda nekik: Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk hová tették őt. 3. Péter és az a másik tanítvány kimentek tehát és a sírhoz jöttek. 4. Együtt futottak pedig mindaketten, de az a másik tanítvány előre futott, megelőzve Pétert, és előbb ért, a sírhoz. 5. És amint lehajolt, látta, hogy a lepedők le vannak téve, de azért nem ment be. 6. Eközben odaért Péter, követve őt, és bement a sírba és látta a lepedőket lerakva, 7. és a szemfedőt, mely fején volt, nem a lepedőkkel letéve, hanem külön egy helyen összehajtva. 8. Erre aztán az a tanítvány is bement, aki először érkezett a sírhoz, s látott és hitt. 9. Mert még nem értették az írást, miszerint halottaiból kellett feltámadnia. 10. Erre a tanítványok ismét hazatértek. 11. Mária azonban megállóit a síron kívül, siránkozva. És amint sírt, lehajolt és betekintett a sírba, 12. és két angyalt látott fehér ruhákban ülni, ahol Jézus teste feküdt, egyiket fejénél, másikat lábainál, 13. kik mondák neki: Asszony, miért sírsz? - Mert elvitték - úgymond - Uramat és nem tudom hová tették. 14. Amint ezt mondotta, hátrafordult és látta Jézust ott állni, de nem tudta, hogy Jézus az. 15. Monda neki Jézus: Asszony, miért sírsz? Kit keressz? Amaz azon hiszemben, hogy a kertész az, mondja neki: Uram, ha te vitted el Őt, mond meg nekem hová tetted, és én elviszem. 16. Monda neki Jézus: Mária! Amaz megfordulva, mondja neki: Rabboni! (azaz: Mester!) 17. Mondja neki Jézus: Ne nyúlj hozzám, mert még nem mentem föl Atyámhoz; hanem menj testvéreimhez és mondd nekik: Fölmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Isteniekhez. 18. Elment hát Mária Magdolna és hírül adta a tanítványoknak: Láttam az Urat és ezt meg ezt mondotta nekem.

19. Mikor pedig ama napon, a hét első napján beesteledett és az ajtók zárva voltak, ahol a tanítványok a zsidóktól való félelmükben összegyülekeztek, megjelent Jézus és megállva a középen, monda nekik: Békeség nektek! 20. És miután ezt mondotta, megmutatta nekik kezeit és oldalát. Ekkor örültek a tanítványok, hogy láthatták az Urat. 21. Mire újból monda nekik: Békeség nektek! Ahogy engem küldött az Atya, úgy küldlek én is titeket. 22. Amint ezt mondotta, rajok lehelt és monda nekik: Vegyétek a Szentlelket! 23. Akiknek megbocsátjátok bűneiket, megbocsáttatnak nekik, és akiknek megtartjátok, meg vannak tartva. 24. Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, kit ikernek neveznek, nem volt velők mikor Jézus megjelent. 25. Mondák tehát neki a többi tanítványok: Láttuk az Urat. Az pedig monda nekik: Hacsak nem látom kezein a szegek nyomát, s nem tehetem ujjamat a szegek helyére, és nem dughatom kezemet az ő oldalába, nem hiszem. 26. És nyolc nap múlva ismét benn voltak Tanítványai, és Tamás velők. Megjelent Jézus zárt ajtók mellett, s megállt a középen és monda: Békeség veletek! 27. Azután monda Tamásnak: Tedd bele ide ujjadat és lássad kezeimet; nyújtsd ide kezedet és tedd bele oldalam sebébe, s ne légy hitetlen, hanem hivő! 28. Felelé Tamás és monda neki: Én Uram, én Istenem! 29. Monda neki Jézus: Mivel láttál, Tamás, hittél. Boldogok akik nem láttak és hittek. 30. Ugyancsak sok más csodát is tett Jézus tanítványinak szemeláttára, melyek nincsenek megírva e könyvben. 31. Ezek pedig megírattak, hogy higyjétek, hogy Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és hogy a hit által életetek legyen benne.