1. Közeledtek pedig hozzá vámosok és bűnösök, hogy hallgassák őt. 2. És zúgolódtak a farizeusok és Írástudók, mondván: Ez fogadja a bűnösöket és együtt eszik velők. 3. S monda nekik a következő példabeszédet: 4. Melyiktek az, a kinek száz juha van, s ha egyet azokból elveszít, ott nem hagyja a kilencvenkilencet a pusztában, és el nem megy az után, amely elveszett, míg meg nem találja? 5. És ha megtalálta, őrömmel veszi vállaira, 6. s hazaérkezve összehívja barátait és szomszédait és így szól hozzájok: örvendjetek velem, mert megtaláltam elveszett juhomat! 7. Mondom nektek, hogy szintúgy öröm leszen mennyben egy bűnbánó bűnösön inkább, mint kilencvenkilenc igazon, kiknek nincs szükségük bűnbánatra. 8. Vagy melyik az az asszony, a kinek ha tíz drahmája van, és elveszít egy drahmát, nem gyújt gyertyát, és nem söpri ki a házat és keresi szorgalmasan, míg meg nem találja? 9. S midőn megtalálta, összehívja barátnőit és szomszédasszonyait mondván: örvendjetek velem, mert megtaláltam a drahmát, melyet elvesztettem! 10. Így, mondom nektek, öröm lesz az Isten angyalai között egy bűnbánó bűnös fölött. 11. Monda tovább: Egy embernek két fia volt. 12. S az ifjabbik közülök monda atyjának: Atyám, add ki nekem az engem illető örökséget. És elosztotta közöttük vagyonát. 13. És néhány nap múlva az ifjabbik fiú összeszedte mindenét, elutazott messze földre és ott kicsapongó életet élve, eltékozolta vagyonát. 14. S miután mindenét elprédálta, nagy ínség ütött ki ama tartományban és szűkölködni kezdett. 15. És fogta magát, beszegődött ama vidék egyik polgárához, ki elküldötte őt majorjába, hogy őrizze a sertéseket. 16. És szerette volna gyomrát megtölteni a hüvelyekkel, melyeket a sertések ettek, de senki sem adott neki. 17. Magába szállva tehát, monda: Hány napszámos bővelkedik atyám házánál kenyérben, én pedig itt éhen veszek! 18. Fölkelek, visszamegyek atyámhoz és azt mondom neki: Atyám, vetkeztem az ég ellen és te ellened; 19. már nem vagyok méltó fiadnak hivatni, csak napszámosaid közé fogadj be engem!

20. S fölkelt és visszament atyjához. Mikor pedig még messze volt, meglátta őt atyja és könyörületre indulva eléje sietett, nyakába borult és megcsókolta őt. 21. És monda neki a fiú: Atyám, vetkeztem ellened és az ég ellen, már nem vagyok méltó, hogy fiadnak neveztessem. 22. Monda pedig az atya szolgáinak: Hozzátok elő hamar a legjobb ruhát és öltöztessétek fel őt, adjatok gyűrűt a kezére és sarukat a lábaira, 23. vezessétek elő a hizlalt borjút és öljétek le, s együnk és mulassunk, 24. mert ez az én fiam meg volt halva és feltámadt, el volt veszve, és megtaláltatott. És elkezdtek mulatozni. 25. Az ő idősebbik fia pedig a mezőn volt, s midőn visszatérve, a házhoz közeledett, meghallotta a zenét és táncot. 26. Ekkor magához hívott egyet a szolgák közül és megkérdezte, hogy mi dolog ez? 27. Az pedig monda neki: A te testvéred megjött, és atyád leölette a hizlalt borjút, mivelhogy egészségben visszanyerte őt. 28. Erre megharagudott és nem akart bemenni. Kijött tehát az atyja, s kezdé őt kérlelni. 29. Az pedig feleié és monda atyjának: íme annyi esztendő óta szolgálok neked, sohasem hágtam át parancsodat, és sohasem adtál nekem egyetlen gödölyét sem, hogy barátaimmal mulathattam volna; 30. midőn pedig ez a te fiad, ki örökségét feslett életű nőkkel eltékozolta, megjött, leöletted neki a hizlalt borjút. 31. Ő azonban monda neki: Fiam, te mindig velem vagy, és mindenem a tied; 32. de illő volt vigadni és örvendezni, mert ez a te testvéred meg volt halva és föltámadt, el volt veszve és megkerült.