34. Mialatt pedig ő ezeket mondotta, felhő támadt és beárnyékozta őket és féltek, midőn azok a felhőbe bementek. 35. És szózat hallatszott a felhőből, mondván: Ez az én szerelmes Fiam; őt hallgassátok! 36. S midőn a szózat elhangzott, Jézus egyedül maradt. És ők hallgattak és senkinek sem szóltak ama napokban arról, amit láttak. 37. Történt pedig a következő napon, hogy midőn a hegyről lementek, sok nép jött eléjök. 38. És íme egy férfiú a sokaság közül fölkiáltott, mondván: Mester, kérlek téged, tekints az én fiamra, mert egyetlenem. 39. És íme, egy (gonosz) szellem megragadja őt és rögtön kiáltoz, mert lecsapja őt és hányja-veti, úgy hogy tajtékzik, s alig hagy fel marcangolásával. 40. S kértem tanítványaidat, hogy űzzék ki belőle, de nem tudták. 41. Mire Jézus feleié és monda: Oh hitetlen és romlott nemzedék, meddig leszek még veletek és meddig tűrlek benneteket? Vezesd ide fiadat! 42. És mialatt odament, az ördög földre terítette és rángatta őt. 43. És Jézus megfenyegette a tisztátalan lelket, meggyógyította a gyermeket és visszaadta atyjának. 44. Álmélkodtanak pedig mindnyájan az Isten nagy voltán. És mialatt valamennyien csodálkoztak mindazon, amit cselekedett, monda tanítványainak: Véssétek szívetekbe e beszédeket; mert az Emberfia az emberek kezeibe fog adatni. 45. De ők nem értették e mondást, mert el volt előttök födve, hogy meg ne értsék; s megkérdezni sem merték őt e beszéd felől. 46. Felmerült pedig köztük az a gondolat, hogy melyikük nagyobb. 47. Jézus pedig látván szivök gondolatait, fogott egy gyermeket és maga mellé állítva őt, 48. monda nekik: Aki e gyermeket befogadja az éri nevemben, engem fogad be; és aki engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött. Mert aki legkisebb valamennyitek között, az a legnagyobb. 49. Ezután megszólalt János és monda: Mester, láttunk valakit a te nevedben ördögöket űzni, és eltiltottuk neki, mert nem tart velünk. 50. És monda neki Jézus: Ne tiltsátok el! Mert aki nincs ellenetek, veletek van. 51. Történt pedig midőn beteltek az ö fölvételének napjai, föltette magában, hogy Jeruzsálembe megy.

52. S követeket küldött maga előtt, kik elindultak és betértek a szamaritánusok egyik városába, hogy neki szállást készítsenek. 53. De nem fogadták be őt, mivel Jeruzsálem felé tartott. 54. Mikor tehát tanítványai, Jakab és János ezt látták, így szóltak: Uram, akarod-e hogy mondjuk, hogy tűz szálljon le az égből és megeméssze őket? 55. Ő azonban visszafordult és megfeddette őket, mondván: Nem tudjátok minő szelleműeknek kell lennetek. 56. Az Emberfia nem jött lelkeket elveszteni, hanem megmenteni. És más faluba mentek. 57. Történt pedig, hogy amint az utón mentek, egy valaki azt mondotta neki: Követlek téged, bárhova mégy. 58. Monda neki Jézus: A rókáknak lyukaik vannak és az égi madaraknak fészkeik, az Emberfiának pedig nincs, hová fejét lehajtsa. 59. Egy másiknak pedig monda: Kövess engem! Az pedig felelé: Uram, engedd meg előbb, hogy elmehessek és eltemethessem atyámat! 60. S mondá neki Jézus: Hadd temessék el a holtak az ő halottaikat! Te pedig menj, és hirdesd az Isten országát! 61. És monda a másik: Követlek, Uram, de engedd meg, hogy előbb búcsút vegyek az otthonvalóktól. 62. Monda neki Jézus: Egy sem alkalmas az Isten országára, aki kezét az ekére teszi és hátratekint.