1. Ezek után pedig Pál eltávozott Athénből, elment Korintusba. 2. és amikor egy Akvilla nevű pontusi származású zsidóra talált, aki nemrég jött Itáliából és feleségére Priscillára, mivelhogy Klaudiusz elrendelte, hogy távozzanak a zsidók mind Rómából, hozzájuk ment 3. és mivel ugyanaz a mestersége volt, náluk maradt és dolgozott, mert sátorcsinálók voltak mesterségre nézve, 4. minden szombaton pedig vitatkozott a zsinagógában, igyekezett meggyőzni (rábeszélni) a zsidókat és a görögöket (helléneket). 5. Amint pedig megérkezett (lejött) Makedóniából Szilás és Timóteus, teljesen az Igének szentelte magát Pál, tanúbizonyságot tett (bizonyítgatta) a zsidóknak, hogy Jézus a Krisztus. 6. De amikor azok ellenszegültek és gyalázkodtak (káromkodtak), kirázta a ruháját, így szólt hozzájuk: a véretek a fejetekre! én tiszta vagyok, mostantól fogva a (nem zsidó) nemzetekhez megyek 7. és elment onnan, és egy Ticiusz Jusztusz nevű istenfélő ember házába ment, akinek a háza szomszédos volt a zsinagógával. 8. Kriszpusz pedig a zsinagóga elöljárója hitt az Úrnak (hívő lett) az egész házával együtt és a korintusiak közül is sok hallgató hitt és (víz)bemerítkezett. 9. (Ezt) mondta pedig az Úr éjszaka lát(om)ásban Pálnak: ne(hogy) félj, hanem szólj és ne(hogy) hallgass! 10. mivelhogy én vagyok veled, és senki sem fog rád támadni, hogy neked ártson (bántson), mert sok népem van nekem ebben a városban. 11. Letelepedett pedig egy esztendeig és hat hónapig: tanította köztük az Isten Igéjét. 12. Amikor pedig Gallió Akhája helytartója volt, a zsidók egyetértve (hasonló indulattal) rátámadtak Pálra és törvényszék (bírói emelvény) elé hurcolták (vezették), 13. (azt) mondták, hogy ez törvényellenes istentiszteletre beszéli rá az embereket. 14. Amikor pedig Pál felnyitni készült a száját, Gallió szólt a zsidókhoz: ha valóban volna valami jogtalanság (igazságtalanság) vagy gonosztett (csínytett), ó zsidók, annak rendje szerint fogadnálak titeket, 15. de ha egy szóról és nevekről és a ti törvényetekről van vita, magatok lássátok, ítélőbíró én ezekben nem szándékozom lenni

16. és elűzte őket a bírói (széke) emelvénye elől. 17. Erre a görögök mind megragadták Szoszthenészt, a zsinagóga elöljáróját, megverték a bírói szék (emelvény) előtt, Gallió nem is törődött velük. 18. Pál pedig még ott maradt elég sok ideig, majd a testvérektől elbúcsúzott, elhajózott Szíriába - vele együtt Akvilla és Priscilla is -, miután megnyiratta Kenkreában a fejét, mert (ima)fogadalma volt, 19. eljutott pedig Efézusba és őket otthagyta, őmaga pedig bement a zsinagógába, vitába szállt a zsidókkal. 20. Kérték pedig őt, hogy huzamosabb (több) ideig maradjon, nem egyezett bele (nem bólintott rá), 21. hanem elbúcsúzott és (ezt) mondta: ismét visszatérek (visszakanyarodok) hozzátok, ha az Isten akarja. Útrakelt (elhajózott) Efézusból, 22. és lement (leért) Cezáreába, felment, és üdvözölte a (kihívott) gyülekezetet (eklézsiát), majd lement Antiókhiába, 23. és miután egy időt ott töltött, elment (útra indult), átjárta sorban Galácia vidékét (térségét) és Frigiát és a tanítványokat mind megerősítette (szilárdította). 24. Egy Apollós nevű zsidó, alekszandriai származású az Igében jártas férfiú eljutott Efézusba, (hatalmas képessége) jártassága volt az írásokban. 25. ez ki volt oktatva az Úr útjára, és buzgó szellemmel szólta és pontosan tanította a Jézus felőli dolgokat, de csak (egyedül) a János bemerítését ismerte, 26. ez is elkezdett bátran beszélni a zsinagógában, meghallgatta pedig Akvilla és Priscilla, magukhoz vették és pontosabban kifejtették neki az Úr útját. 27. Mivel pedig Akhájába szándékozott átmenni, bíztatták (buzdították) a testvérek, írtak a tanítványoknak, hogy fogadják be (lássák vendégül), amikor odaérkezett nagy segítségükre volt azoknak, akik hívőkké lettek a kegyelem által, 28. mert hatékonyan megcáfolta a zsidókat nyilvánosan, kimutatta az írásokon keresztül, hogy Jézus a Krisztus (a Felkent).