1. Mondott egy példázatot is nekik arról, hogy mindenkor imádkozni kell, és nem szabad elcsüggedni, 2. (ezt) mondta: volt egy bíró az egyik városban, Istentől nem félt, és embert nem tisztelt. 3. volt pedig egy özvegyasszony is abban a városban, elment hozzá és ezt mondta: tégy nekem igazságot ellenfelemmel szemben, 4. az egy ideig nem akarta, de azután így szólt magában: ha Istent nem is félem, embert pedig nem tisztelek, 5. mindazonáltal, mivel nekem terhemre van ez az özvegyasszony, igazságot szolgáltatok neki, hogy ne jöjjön ide és ne zaklasson engem, 6. így szólt pedig az Úr: halljátok, mit mond az igazságtalan bíró? 7. az Isten pedig nem szolgáltat-e igazságot választottainak, akik hozzá kiáltanak segítségért éjjel és nappal, és megváratja-e őket? 8. mondom nektek, hogy végrehajtja a jogos büntetést rajtuk gyorsan, de különben az Emberfia amikor eljön, talál-e majd hitet a földön? 9. némelyeknek pedig, akik elbízták magukat (elbizakodottak), hogy ők megigazultak, és a többieket megvetették, ezt a példázatot mondta: 10. két ember ment fel a templomépületbe imádkozni, az egyik farizeus, és a másik vámszedő, 11. a farizeus odaállt, önmagához (beszélve) ezt imádkozta: ó Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember: rabló, igazságtalan, házasságtörő, vagy mint ez a vámszedő is, 12. böjtölök kétszer szombatonként (kétszer egy héten), tizedet adok mindenből, amit szerzek, 13. A vámszedő pedig távol állva, még szemeit sem akarta az égre emelni, hanem a mellét verve így szólt: ó Isten, engesztelődj ki velem, bűnössel, 14. mondom nektek, ez megigazulva ment haza, nem úgy mint amaz, mert mindenki, aki magát felmagasztalja, azt megalázzák majd, aki pedig megalázza magát, felmagasztalják. 15. Odavitték pedig hozzá a kisgyermekeket is, hogy tegye rájuk kezét (megérintse őket), látva pedig ezt a tanítványok, megdorgálták őket. 16. De Jézus odahívta magához őket, (ezt) mondta: hagyjátok a kisgyermekeket hozzám jönni, és ne tiltsátok (akadályozzátok) őket, mert ilyeneké az Isten királysága.

17. Ámen, mondom nektek, hogy aki nem úgy fogadja Isten Királyságát, mint egy kisgyermek, egyáltalán nem megy be abba, 18. és egy előkelő ifjú (vezető ember) megkérdezte Őt: jó (csodálatraméltó) Tanítómester, mit tegyek, hogy korszakokból álló (aioni) élet sorsrészese legyek? 19. (ezt) mondta pedig neki Jézus: miért engem mondasz jónak? senki sem jó (csodálatraméltó), csak egy: az Isten, 20. a parancsolatokat tudod: ne törj házasságot, ne gyilkolj, ne lopj, ne tégy hamis tanúbizonyságot, becsüld (értékeld) az apádat és az anyádat, 21. az pedig (ezt) mondta: (ezt) mind megtartottam (megőriztem) fiatal koromtól fogva. 22. Ennek hallatára pedig Jézus ezt mondta neki: még egy hiányosságod van, mindenedet, amid van, add el, és oszd szét a koldusszegényeknek, és kincsed lesz az egekben, és jer ide, kövess engem (ragaszkodj hozzám)! 23. Az pedig, amikor ezeket meghallotta, elfogta a szomorúság, mert roppant gazdag volt. 24. Amikor pedig látta őt Jézus, ezt mondta: milyen kelletlenül mennek be a vagyonosok az Isten királyságába, 25. könnyebb egy tevének a varrótű lyukán átmenni, mint a gazdagnak az Isten királyságába bejutni, 26. (ezt) mondták pedig akik hallották: hát akkor ki üdvözülhet? 27. Ő pedig ezt mondta: ami embereknél lehetetlen, lehetséges az Istennél. 28. Ezt mondta pedig Péter: nézd, mi elhagytuk mindenünket, amink volt, és követtünk téged. 29. Ő pedig ezt mondta nekik: Ámen, mondom nektek, hogy senki sincs, aki elhagyta házát vagy feleségét, vagy testvéreit, vagy szüleit, vagy gyermekeit az Isten Királysága miatt, 30. és ne kapna sokszorta többet ebben az időszakban és az eljövendő (világ)korszakban (aionban) pedig (világ)korszakra szóló (aioni) életet. 31. Maga mellé véve pedig a tizenkettőt, így szólt hozzájuk: lám, most felmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik minden, amit a próféták megírtak az Emberfia számára, 32. mert átadják (kiszolgáltatják) majd a nemzet(beli)eknek és kigúnyolják, bántalmazzák és leköpik, 33. és azután, hogy megostorozták, megölik, és harmadnapon feltámad, 34. és ők mit sem értettek ezekből, ez a beszéd el volt rejtve előlük, és nem értették (nem ismerték fel) a mondottakat.