29. mert ráparancsolt a tisztátalan szellemre, hogy menjen ki az emberből, mert már sok ideje hatalmában tartotta, és láncokkal és béklyókkal megkötözve őrizték, de elszaggatta a kötelékeket, a démon pedig kikergette (hajszolta) a pusztába, 30. megkérdezte pedig őt Jézus: mi a neved? ő pedig ezt mondta: Légió, mert sok démon tartotta megszállva, 31. és rimánkodtak (segítségét kérték) a démonok, hogy ne rendelje el nekik, hogy a mélységbe menjenek, 32. volt pedig ott egy elég nagy konda, a hegyoldalban legelészett, és (a démonok) megkérték, hogy engedje meg nekik, hogy azokba mehessenek be, és megengedte nekik, 33. a démonok pedig kijöttek az emberből, bementek a disznókba (megszállták a disznókat), és a meredekről a konda lerohant a tóba és belefulladt. 34. Amikor pedig a kanászok látták, mi történt, elfutottak, és hírül vitték (elhíresztelték) a városba és a tanyákba. 35. Az emberek pedig kijöttek, hogy lássák, mi történt, és odaérve Jézushoz meg is találták az embert, akiből a démonok kijöttek, felöltözve és józan ésszel Jézus lábainál ült, és félelem fogta el őket, 36. és elbeszélték azok akik látták (a szemtanúk), hogyan menekült meg a démontól megszállott, 37. és kérte Őt a Geraza környékének sokasága, hogy menjen el tőlük, mert nagy félelem fogta el őket, Ő pedig hajóba szállt, hogy visszatérjen. 38. Az a férfi pedig, akiből kimentek a démonok, kérte Őt, hogy vele együtt lehessen, de Ő elküldte őt, és ezt mondta: 39. térj vissza otthonodba és beszéld el, mily nagy dolgokat tett veled az Isten, és elment, városszerte hirdette (hírnöke lett): mily nagy jót tett vele Jézus. 40. Amikor pedig Jézus visszatért, a tömeg örömmel fogadta, mert mindenki várta. 41. és lám, jött egy férfi, akinek Jairus volt a neve, és a zsinagóga főelöljárója volt, és Jézus lábaihoz borulva kérte, hogy jöjjön be a házába, 42. mert egyetlen leánya volt neki, mintegy tizenkét éves, és haldoklott. Miközben pedig odament, a tömeg majd agyonnyomta (szorongatta) 43. és egy asszony, aki vérfolyásos volt tizenkét esztendő óta, akit (bár orvosokra költötte egész megélhetését) senki sem bírt kigyógyítani, 44. odament (hozzá) hátulról, és megérintette felsőruhájának szegélybojtját, és azonnal elállt a vérének folyása,

45. és ezt kérdezte Jézus: ki az, aki megérintett engem (hozzámért)? Miután mindenki tagadta, ezt mondta Péter (és akik vele voltak): Mester, a tömeg szorongat és lökdös (nyom) téged. 46. Jézus azonban ezt mondta: megérintett engem valaki, mert én észrevettem, (hogy) hatóerő áradt ki belőlem. 47. Látva pedig az asszony, hogy nem maradt rejtve, remegve (reszketve) előjött, eléje borult, és tudtára adta (kijelentette, megvallotta) az (egész) nép előtt, mily okból érintette meg, és hogy gyógyult meg rögtön. 48. Jézus pedig ezt mondta neki: (légy bátor) leányom, a hited megmentett (hűséged megtart) téged, menj el békében, 49. még Ő beszélt, amikor jött valaki a zsinagógafőhöz, és ezt mondta: meghalt a leányod, nehogy még tovább zaklasd a Tanítómestert! 50. Jézus pedig ezt meghallotta és (így) válaszolt neki: nehogy félj! Csak higgy, és meg lesz mentve (tartva). 51. Amikor pedig megérkezett a házba, senkit sem engedett bemenni magával együtt, csak Pétert, és Jakabot és Jánost és a lánygyermek apját és anyját. 52. Sírtak pedig mind és jajgattak fölötte: Ő pedig ezt mondta: nehogy sírjatok, nem halt meg, csak alszik (szunnyad) 53. és kinevették Őt, mert tudták, hogy meghalt. 54. De Ő megfogta (megragadta) a kezét, hangosan felszólította, és (ezt) mondta: kisleányom, ébredj (kelj föl)! 55. és visszatért a szelleme, és felállt rögtön. És meghagyta (elrendelte), hogy adjanak neki enni, 56. és elámultak a szülei, Ő pedig megparancsolta (meghagyta) nekik, nehogy valakinek elmondják, ami történt.