1 Kezdetben már volt az Ige, az Ige Isten felé fordult és Isten volt az Ige. 2 Ő kezdetben az Isten felé fordulva volt. 3 Minden rajta keresztül támadt s egyetlen létező sem lett őnélküle. 4 Benne élet volt és az élet volt az emberek világossága. 5 A világosság fénylik a sötétségben és a sötétség azt fel nem tartóztatta. 6 Támadt egy ember, kit Isten maga mellől küldött el, a neve János. 7 Tanúságtétel végett jött, hogy a világosság mellett tanúskodjék, hogy rajta keresztül mindenki hihessen. 8 Nem ő volt a világosság, csak azért jött, hogy a világosságról tanúságot tegyen. 9 Az igazi világosság, mely minden embert megvilágít, érkezőben volt már a világra. 10 A világban volt és a világ rajta keresztül támadt, de a világ nem ismerte őt fel. 11 A sajátjába jött, de az övéi be nem fogadták. 12 Ám mindazoknak, akik befogadták őt, lehetőséget adott arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek, 13 azoknak, akik nevében hisznek, az ő nevében, aki nem vérből, sem a hús akaratából, sem a férfi akaratából nem született, hanem Istenből. 14 Az Ige hússá lett, közöttünk vett szállást és mi megláttuk dicsőségét, mely olyan volt, mint az Atya mellől érkező Egyszülöttnek dicsősége: kegyelemmel és igazsággal teli. 15 János tanúságot tett mellette és kiáltása így hangzott: "Ő az, akiről azt mondtam: Utánam jő ugyan, mégis előttem lett: mert előbb volt nálamnál." 16 Mert mi mindannyian abból kaptunk, akivel ő volt tele, kegyelmet kegyelem fejében. 17 Mert a törvényt Mózesen át adták, de a kegyelem és az igazság a Krisztus Jézuson át támadt. 18 Senki sohasem látta Istent, az egyszülött Isten, aki az Atya kebelén van, ő jelentette Őt ki. 19 Így hangzott János tanúságtétele, amikor Jeruzsálemből a zsidók papokat és lévitákat küldtek hozzá, hogy megkérdezzék tőle: "Ki vagy te?" 20 Megvallotta, nem tagadta el, megvallotta: "Nem én vagyok a Krisztus." 21 Megkérdezték: "Mi vagy hát? Te vagy Illés?" Azt felelte: "Nem vagyok." "A próféta vagy te?" - Felelte: "Nem." 22 "Ki vagy? - kérdezték tőle - hadd felelhessünk azoknak, akik elküldöttek minket. Mit mondasz magadról?"

23 "Pusztában kiáltozónak szava vagyok én - felelte. Tegyétek egyenessé az Úrnak útját, mint Ézsaiás, a próféta megmondta." 24 A küldöttek a farizeusok közül valók voltak. 25 Aztán megkérdezték: "Miért merítesz be, ha sem a Krisztus nem vagy, sem Illés, sem a próféta?" 26 János így felelt: "Én vízbe merítek, köztetek áll azonban valaki, akit nem ismertek, 27 aki utánam jő, kinek még a saruja szíját megoldani sem vagyok én méltó." 28 Ezek történtek a Jordánon túl, Betániában, ahol János a bemerítést végezte. 29 Következő napon látja János, hogy Jézus hozzámegy és így szól: "Íme az Istennek Báránya, ki elveszi a világnak vétkeit. 30 Ő az, akiről azt mondtam: Utánam jő egy férfi, ki már előttem is megvolt, mert előbb volt nálam. 31 Én ugyan nem ismertem őt, de hogy nyilvánosan ismert legyen Izráel előtt, azért jöttem én a vízbe merítéssel." 32 János aztán tanúságot tett: "A szemem előtt szállott le a Szellem az égből, mint egy galamb és őrajta megült. 33 Én ugyan nem ismertem őt, de aki elküldött, hogy vízbe merítsek, az szólt nekem: Akire látod, hogy a Szellem leszáll, és rajta marad, az az, aki Szellembe fog meríteni. 34 Én szemtanúja voltam annak, hogy ő az Istennek Fia." 35 A következő napon János megint ott állott s a tanítványai közül még kettő. 36 Mikor ránézett az arra járkáló Jézusra, így szólt: "Íme az Istennek Báránya." 37 Meghallotta két tanítványa, hogy ezt mondta és utána mentek Jézusnak. 38 Jézus hátrafordult és mikor meglátta, hogy követik, megszólította őket: "Mit kerestek?" Azok így feleltek: "Rabbi (aminek fordítása: tanító), hol szálltál meg?" 39 "Jöjjetek és lássátok meg!" - felelte nekik. Elmentek hát és meglátták, hol van szálláson és azon a napon nála maradtak. 40 Mintegy tíz óra volt. A közül a két tanítvány közül, akik Jánostól a közlést hallották, és Jézust követték, az egyik András volt, Simon Péter testvére. 41 Ő először saját testvérével, Simonnal találkozott és ezt mondta neki: "Megtaláltuk a Messiást" (minek fordítása: Krisztus, azaz Felkent).