1 Apolló korintusi tartozkódása idején Pál a fölső tartományokon áthaladva Efezusba érkezett. 2 Itt néhány tanítványra talált. "Megkaptátok a Szentlelket megtéréstek után?" - kérdezte tőlük. "Még csak azt sem hallottuk, felelték azok, hogy van-e Szentlélek." 3 Erre megkérdezte: "Mivel keresztelkedtetek meg akkor?" "János keresztségével", válaszolták. 4 "János a bűnbánat keresztségével keresztelt, magyarázta ekkor Pál a népet meg arra bíztatta, hogy higgyenek abban, aki ő utána jön, vagyis Jézsuban." 5 Ennek hallatára megkeresztelkedtek az Úr Jézus nevében. 6 Mikor pedig Pál rájuk tette kezét, leszállt rájuk a Szentlélek, nyelveken kezdtek beszélni és prófétáltak. 7 Ezek az emberek együttvéve mintegy tizenketten voltak. 8 Azután a zsinagógába bejárógatva három hónapon át bátor tevékenységet fejtett ki és meggyőző beszédeket mondott az Isten országáról. 9 Némelyek azonban megátalkodtak és nem fogadták be a hitet, sőt gyalázták a tanítást a nyilvánosság előtt. Ezért eltávozott közülük, a tanítványokat is különválasztotta tőlük és egy bizonyos Tirannus iskolájában mindennap beszélt hozzájuk. 10 Ez így tartott két esztendeig, úgyhogy Ázsia minden lakója, a zsidók és pogányok egyaránt hallották az Úr igéjét. 11 Isten rendkivüli csodákat is művelt Pál útján. 12 Még kendőit és kötényét is levették róla, és mikor betegekre terítették, a betegség elhagyta azokat s a gonosz lelkek is kiszálltak belőlük. 13 Némely csatangoló zsidó ördögűző szintén megkisérelte, hogy az Úr nevét olvassa rá a gonosz lelkektől megszállottakra. Ezt mondták: "Rád olvasom Jézust, akit Pál hirdet." 14 Egy zsidó főpapnak, Szkévának hét fia is próbálkozott ezzel. 15 A gonosz lélek azonban így vágott vissza nekik: "Jézust ismerem, Pálról is tudok, de ti kik vagytok?" 16 S ezzel az ember, akiben a gonosz lélek lakott, rájuk vetette magát. Kettőjüket leteperte és úgy elbánt velük, hogy ruhátlanul és sebektől borítva menekültek ki abból a házból. 17 Erről azután Efezus valamennyi lakója, zsidó és pogány egyaránt tudomást szerzett. Mindnyájukat nagy félelem fogta el és nagy lett a becsülete az Úr Jézus nevének.

18 Sok hívő előállott és nyiltan feltárta tetteit. 19 Azok közül pedig, akik varázslással foglalkoztak, jó sokan összehordták könyveiket és mindenki szemeláttára elégették, Ezek értéke ötvenezer ezüstre volt becsülhető. 20 Így az Úr erejének segítségével az ige tovább terjedt és gyarapodott. 21 Az események után Pál lelkében az a terv érlelődött meg, hogy átmegy Macedóniába és Ahájába, azután pedig Jeruzsálembe utazik. "Ottlétem után, mondta, még Rómát is látnom kell." 22 Segítőtársai közül kettőt, Timóteust és Erasztust Macedóniába küldte, maga egy ideig még Ázsiában maradt. 23 Ebben az időben nem kis zavargás támadt az (Úr) tanításával kapcsolatban. 24 Egy Demeter nevû ezüstműves ezüst Artemisz-templomocskák készítésével nem csekély keresethez juttatta az iparosokat. 25 Egybegyüjtötte őket és a többi hasonló foglalkozásúakat és így szólt hozzájuk: "Emberek! Tudjátok, hogy ez a mesterség biztosítja jólétünket. 26 Látjátok és halljátok azt is, hogy ez a Pál nemcsak Efezusban, hanem majdnem egész Ázsiában nagy tömeget meggyőzött és más fölfogásra birt. Azt mondja ugyanis, hogy nem istenek azok, amiket kézzel csinálunk. 27 Ezzel azonban nemcsak az a veszély fenyeget, hogy megvetik mesterségünket, hogy semmibe veszik a nagy istennő, Artemisz templomát, és káros következménnyel lesz fölségére, pedig egész Ázsia, sőt az egész világ tiszteli." 28 Mikor ezt hallották, elöntötte őket a düh és felkiáltottak: "Nagy az efezusiak Artemisze!" 29 Az egész városban nagy fölfordulás keletkezett. Közös megegyezéssel a színházba rohantak, magukkal hurcolva a macedóniai Gájuszt és Arisztarhuszt, Pál társait. 30 Erre Pál a nép közé akart menni, de tanítványai nem engedték. 31 Néhányan az ázsiai főtisztviselők közül is, akik barátai voltak, üzenetet küldtek neki azzal a kéréssel, hogy ne menjen a színházba. 32 Ott meg össze-vissza kiabáltak, mert a zűrzavar olyan nagy volt a népgyűlésben, hogy többnyire még azt sem tudták, mért gyűltek össze. 33 Végül kihúzták a tömeg közül Sándort, mivel a zsidók előtuszkolták. Sándor kezével hallgatást intett és védekezni akart.