1 Pál tekintetét a főtanácsra vetve beszélni kezdett: "Testvérek! Én mind a mai napig tiszta lelkiismerettel éltem Isten akarata szerint." 2 Ananiás főpap erre ráparancsolt a mellette állókra, hogy verjék őt szájon. 3 Pál azonban így vágott vissza neki: "Megver még téged az Isten, te fehérre meszelt fal! Leülsz, hogy a törvény szerint itélkezzél fölöttem, s aztán a törvény ellenére azt parancsolod, hogy üssenek meg." 4 A körülállók azonban figyelmeztették: "Az Isten főpapját szidod?" 5 "Nem tudtam testvérek, viszonozta Pál, hogy ő a főpap. Hiszen az Írás azt mondja: Ne átkozd néped fejedelmét." 6 Pál jól tudta, hogy egyik felük a szadduceusok, a másik pedig a farizeusok közül kerül ki. Ezért így kiáltott föl a főtanács előtt: "Testvérek, én farizeus vagyok, farizeusok ivadéka! A holtak föltámadásába vetett remény miatt állok a bíróság előtt." 7 Erre a szavára egyenetlenség támadt a farizeusok és a szadduceusok között, s a gyülekezet két táborra szakadt. 8 A szadduceusok ugyanis azt állítják, hogy nincs föltámadás, sem angyal, sem lélek, a farizeusok viszont mindezt vallják. 9 Nagy lárma keletkezett. A farizeusok pártjából fölemelkedett néhány törvénytudó és hadakozva kijelentette: "Semmi rosszat sem találunk ebben az emberben. Hátha egy szellem vagy egy angyal szólott hozzá?" 10 A vitatkozás egyre inkább elfajult. Ezért az ezredes, attól tartva, hogy Pált széttépik, katonaságot hivatott, hogy ragadja ki közülük és vezesse föl a várba. 11 A következő éjszakán az Úr megjelent neki és így szólt: "Légy állhatatos. Ahogy tanuságot tettél rólam Jeruzsálemben, úgy kell tanuságot tenned Rómában is." 12 Napkelte után a zsidók közül néhányan összeszövetkeztek és átok terhe alatt kötelezték magukat, hogy se ételt se italt nem vesznek addig magukhoz, amig Pált meg nem ölik. 13 Negyvennél többen voltak, akik így összeesküdtek. 14 Ezek a következő szavakkal állítottak be a főpapokhoz és a vénekhez: "Átok terhe alatt köteleztük magunkat, hogy egy falatot sem veszünk a szánkba, amíg Pált meg nem öljük.

15 Most tehát a főtanáccsal együtt jelentsétek az ezredesnek, hogy hozassa őt elétek, mintha csak tüzetesebben meg akarnátok vizsgálni az ügyet. Mi pedig készen állunk, hogy jövet meggyilkoljuk őt." 16 Pál nővérének a fia azonban értesült a cselvetésről. Bement tehát a várba és tudtára adta Pálnak. 17 Pál erre magához hívatta az egyik századost és megkérte: "Vezesd el ezt az ifjút az ezredeshez, mert valami jelentenivalója van számára." 18 Az elkísérte az ezredeshez és jelentette: "A fogoly Pál magához hivatott és megkért, hogy vezessem hozzád ezt az ifjút. Valami mondanivalója van számodra." 19 Az ezredes kezénél fogva félrevonta és megkérdezte: "Miről akarsz engem értesíteni?" 20 "A zsidók megállapodtak abban, felelte ő, hogy megkérnek, küldesd Pált holnap a főtanács elé, mintha csak pontosabban akarnák megismerni az ügyét. 21 De te ne higgy nekik. Több mint negyven ember tőrbe akarja csalni. Ezek ugyanis átok terhe alatt kötelezték magukat, hogy nem esznek és nem isznak, amíg meg nem ölik őt. Már készen állnak és várják, hogy igéretedet add neki." 22 Az ezredes ekkor ezzel a meghagyással bocsátotta el az ifjút: "Egy szóval se említsd senkinek sem, hogy ezeket tudtomra adtad." 23 Azután két századost hivatott magához és ezt az utasítást adta nekik: "Tartsatok készenlétben az éjjel harmadik órájától kezdve kétszáz gyalogost, hogy Cezáreába menjenek, s ezenkivül hetven lovast és kétszáz dárdást. 24 Szereljetek föl hátasállatokat is, és ültessétek rá Pált, hogy épségben jusson el Félix helytartóhoz." 25 Levelet is írt, mely a következőket tartalmazta: 26 "Klaudiusz Liziász üdvözletét küldi Félixnek, a kegyelmes helytartónak. 27 A zsidók elfogták ezt a férfit és meg akarták ölni, mire karhatalommal közbeléptem, mert megtudtam, hogy római polgár. 28 Meg akartam tudni, hogy milyen vádat hoznak föl ellene, s ezért elvittem őt a főtanácsukba, 29 Úgy vettem észre, hogy törvényük vitás kérdéseivel kapcsolatban vádoják, de semmi bűne nincsen, ami miatt halált vagy bilincset érdemelne.