1. Emlékeztetlek titeket atyámfiai arra az evangéliumra, amelyet hirdettem tinéktek, amelyet el is fogadtatok, amelyben állótok ma is, 2. amely által üdvözültök is, ha megtartjátok azt szószerint úgy, amint én hirdettem tinéktek. Mert ha nem, akkor hiába lettetek hívőkké. 3. Mert elsősorban azt adtam elő néktek - amint én is másoktól vettem -, hogy az írások szerint Krisztus meghalt a mi bűneinkért, 4. és hogy az írások szerint eltemettetett, és hogy a harmadik napon feltámadt; 5. és hogy megjelent Képhásznak, azután a tizenkettőnek; 6. azután megjelent több mint ötszáz atyafinak szeme láttára, akik közül a legtöbben még most is élnek, néhányan azonban elhunytak; 7. megjelent Jakabnak is, azután mind az apostoloknak; 8. valamennyi közt legutoljára megjelent énnékem is, mint egy idétlennek (aki rendkívüli úton-módon lettem keresztyénné). 9. Mert én vagyok a legkisebb az apostolok közt, aki nem vagyok méltó arra, hogy apostolnak neveztessem, mert üldöztem az Istennek eklézsiáját. 10. De Istennek kegyelme által vagyok, ami vagyok, és az Ő hozzám lehajló kegyelme nem lett hiábavalóvá, sőt sokkal többet munkálkodtam, mint ők (a többi apostolok) valamennyien, de nem én, hanem Istennek velem lévő kegyelme. 11. Tehát: akár én, akár ők, - ekképpen prédikáljuk ezeket, és ekképpen lettetek ti hívőkké. 12. Ha pedig Krisztusról az prédikáltatik, hogy Ő feltámadt a halálból, hogyan mondhatják köztetek némelyek, hogy nincs feltámadás a halálból? 13. Mert ha nincs feltámadás a halálból, úgy Krisztus sem támadt fel; 14. ha pedig Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló a mi prédikálásunk, sőt hiábavaló a ti hitetek is; 15. sőt még az is reánk bizonyul, hogy tanúbizonyságtételünkkel Istenről hamis dolgokat állítunk, mert Istenről azt a tanúbizonyságot tettük, hogy feltámasztotta Krisztust, akit azonban nem támaszthatott fel, ha csakugyan nincs feltámadás a halálból. 16. Mert ha a halottak nem támadnak fel, úgy Krisztus sem támadt fel; 17. de ha Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló a ti hitetek, és még mindig bűneitekben vagytok.

18. Sőt azok az elhunytak is elvesztek, akik a Krisztushoz kapcsolták életüket. 19. Ha mi csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, minden más embernél szánalomraméltóbbak vagyunk. (Mint egy hamis reménység áldozatai.) 20. Ámde Krisztus feltámadt a halálból! És zsengéje azoknak, akik elhunytak! 21. Minthogy ugyanis egy ember által jött e világba a halál, egy ember által kellett jönnie a halálból feltámadásnak is. 22. Amint ugyanis Ádámban vakmennyien meghalnak, úgy Krisztusban valamennyien életre jelnek. 23. Mindenki akkor, amikor a sor reá kerül; a zsenge: Krisztus; azután következnek a Krisztus eljövetelekor azok, akik az övéi, 24. azután következik a vég, amikor Krisztus átadja a királyságot annak, aki Isten és Atya, és amikor megsemmisít minden (ördögi) felsőbbséget, minden hatalmat és erőt. 25. Mert Krisztusnak addig kell uralkodnia, amíg zsámolyul lába alá teszi valamennyi ellenségét (Zsoltár 110:1); 26. és mint utolsó ellenség semmisíttetik meg a halál. 27. Ugyanis Isten mindent az Ő lába alá vetett. (Zsoltár 8:7) Amikor azonban (e zsoltárversben) azt mondja, hogy Őnéki minden alárendeltetett, világos, hogy csak Az nem, aki Krisztusnak mindent alárendelt. 28. Amikor azonban mindent alárendel Krisztusnak, akkor Őmaga a Fiú is alárendeltetik Annak, aki Őnéki mindent alárendelt, hogy Isten legyen minden mindenekben. 29. Egyébként (ha nincs feltámadás), mi értelme van annak, hogy némelyek a halottak javára megkeresztelkednek? Mert ha egyáltalában nem támadnak fel a halottak, miért is keresztelkednek meg azok javára? 30. Avagy (ha nincs feltámadás) mi is miért vállaljuk a veszedelmet óráról órára? 31. Naponként halálos veszedelemben forgok; olyan igaz ez atyámfiai, mint a veletek való dicsekedésem Jézus Krisztusban a mi Urunkban. 32. Ha én csak közönséges ember módján küzdöttem a vadállatokkal Efezusban, mi hasznom abból? Ha nem támadnak fel a halottak akkor, amint mondják: együnk, igyunk, mert holnap úgyis meghalunk. (Ésaiás 22:13) 33. Ne engedjétek magatokat elámítani: A rossz társaság megrontja a jó erkölcsöt.