1. Pál végigtekintett a nagytanácson, és így szólt: Férfiak, atyámfiai, én teljes jó lelkiismerettel szolgáltam az Istennek mind e mai napig. 2. Akkor Ánániász a főpap a mellette állóknak megparancsolta, hogy Pált üssék szájon. 3. Akkor Pál azt mondta néki: Megver téged az Isten, te meszelt fal; itt ülsz, hogy felettem a törvény szerint ítélj, de te mint valami törvényszegő azt parancsolod, hogy engemet verjenek! 4. Az ott állók pedig így szóltak: Az Isten főpapját szidalmazod? 5. Pál pedig azt mondta: Nem tudtam atyámfiai, hogy ő a főpap; hiszen meg van írva: A te népednek fejedelmét ne átkozd. 6. Mivel pedig Pál tudta, hogy a nagytanács egyik része a szadduceusok közül való, másik része pedig a farizeusok közül, így kiáltott: Férfiak, atyámfiai, én farizeus vagyok, őseim is farizeusok voltak, és most a halottak feltámadásában bízó reménység miatt vádolnak engemet. 7. Amikor ezt mondta, veszekedés támadt a farizeusok és a szadduceusok között, és a nagytanács két pártra szakadt. 8. A szadduceusok ugyanis azt mondják, hogy nincsen feltámadás, angyal sincs, lélek sincs; a farizeusok ellenben mind ezeket vallják. 9. Hangos kiáltozás támadt akkor, és a farizeuspárti írástudók közül némelyek felálltak, és hevesen vitatkozva azt mondták: Semmi rosszat sem találunk ebben az emberben; hátha valami angyal vagy lélek szólt néki. 10. Minthogy pedig nagy volt a veszekedés és az ezredes attól félt, hogy Pált széttépik, megparancsolta, hogy a csapat menjen le, ragadja ki közülük Pált és vezesse a várba. 11. A következő éjszaka pedig az Úr odaállt Pál mellé, és azt mondta: Bízzál, mert amint Jeruzsálemben tanúbizonyságot tettél az én ügyemről, úgy Rómában is tanúbizonyságot kell néked tenned. 12. Amint megvirradt, a zsidók összecsődültek és átok terhe alatt megfogadták egymásnak, hogy nem esznek, nem isznak, csak akkor, ha Pált már megölték. 13. Negyvennél többen voltak, akik ezt az összeesküvést szőtték. 14. Azok elmentek a főpapokhoz és a vénekhez, és azt mondták: Átokmondás terhe alatt köteleztük magunkat, hogy semmit sem eszünk, csak akkor, ha Pált már megöltük.

15. Most azért ti a nagytanáccsal együtt javasoljátok az ezredesnek, hogy holnap vezettesse le hozzátok Pált, mintha az ő ügyét lelkiismeretesebben meg akarnátok vizsgálni; mi pedig készek vagyunk őt ideérkezése előtt megölni. 16. Pál húgának a fia azonban meghallotta ezt a gonosz szándékot, s elment és amint bejutott a várba, tudtára adta Pálnak. 17. Pál akkor az egyik századost magához hívatta, és azt mondta: Vezesd ezt az ifjút az ezredeshez, mert néki jelenteni akar valamit. 18. A százados maga mellé vette az ifjút, elvezette az ezredeshez és azt mondta: A fogoly Pál magához hívatott engemet, és azt kérte, hogy ezt az ifjút vezessem hozzád, mert valamit mondani akar néked. 19. Az ezredes kézen fogta s félrevonta az ifjút, és tudakozódott tőle: Mi az, amit nékem jelenteni akarsz? 20. Az ifjú így szólt: A zsidók megegyeztek abban, hogy megkérnek téged, vezettesd le Pált holnap a nagytanács elé, mintha lelkiismeretesebben meg akarnák vizsgálni az ügyét. 21. De te ne engedj nékik, mert közülük több mint negyven férfiú leselkedik reá, és azok átokmondással kötelezték magukat, hogy nem esznek, nem isznak, csak akkor, ha már megsemmisítették őt; most készen is vannak, és várják a te üzenetedet. 22. Akkor az ezredes elbocsátotta az ifjút és meghagyta néki: Senkinek se szólj arról, hogy ezeket nékem megjelentetted. 23. Azután az ezredes magához hívatott kettőt a századosok közül, és így szólt: Készítsetek föl az éjszaka harmadik órájától fogva kétszáz katonát, hogy induljanak Cézáreába, és hetven lovast, meg kétszáz dárdást, és - rendelte tovább, - 24. nyerges állatokat is adjatok melléjük, hogy Pált felültetvén, biztonságban érkezzék meg Félix helytartóhoz; 25. levelet is írt, amelynek ez volt a tartalma: 26. Klaudiosz Lüsziász,a nemes helytartónak Felixnek üdvözletét küldi. 27. Ezt a férfiút a zsidók elfogták, és meg akarták ölni, de én odamenvén csapatommal kiszabadítottam, mert megtudtam, hogy római polgár; 28. minthogy pedig meg akartam tudni az okot, amely miatt őt perbe fogták, levezettettem a nagytanácsuk elé;