1. Ágrippász így szólt Pálhoz: Megengedjük néked, hogy szólj a magad mentségére. Akkor Pál kinyújtotta kezét és ekként védelmezte magát: 2. Ágrippász király, boldognak tartom magamat, hogy mind az ellen, amivel engem a zsidók vádolnak, a mai napon előtted védelmezhetem magamat, 3. mert te nagyon jól ismered a zsidóknak minden szokását és vitás kérdését; azért kérlek, hallgass meg engem türelmesen. 4. Életemet, amely kezdetétől fogva az én népem körében, főként Jeruzsálemben folyt le, ifjúságomtól fogva ismeri minden zsidó; 5. és ők tudják rólam eleitől fogva, - ha tanúbizonyságot akarnak rólam tenni -, hogy én mint farizeus a mi vallásunk legszigorúbb pártjának életmódját követtem. 6. És most Isten által a mi atyáinknak adott ígéretben bízó reménység miatt állok törvényszék előtt, 7. amely ígéretnek teljesedését reméli a mi tizenkét törzsünk, éjjel-nappal buzgón szolgálván az Istennek; e miatt a reménység miatt vádolnak engem a zsidók, Ágrippász király. 8. Miért gondoljátok ti hihetetlennek, hogy az Isten halottakat támaszt fel? 9. Egykor én magam is úgy gondoltam, hogy harcolnom kell ama názárethi jézus neve ellen; 10. meg is cselekedtem azt Jeruzsálemben, és a szentek közül sokat börtönbe zártam, minthogy arra a főpapoktól hivatalos hatalmat kaptam; sőt amikor megölték őket, azt javalltam; 11. és minden zsinagógában sokszor büntetéssel kényszerítettem őket (Jézus nevének) káromlására és szerfelett dühösködtem ellenük, és Palesztinán kívül lévő városokig üldöztem őket. 12. Ilyen szándékkal utaztam egyszer Damaszkuszba a főpapoktól kapott hatalommal és megbízással; 13. és déltájban az úton úgy láttam óh király, hogy a mennyből a napfénynél is ragyogóbb világosság sugároz körül engemet és a velem együtt utazókat; 14. amikor pedig mi mindnyájan á földre estünk, hangot hallottam, amely héber nyelven azt mondta nékem: Saul, Saul, miért üldözöl engemet? Nehéz néked az ösztöke ellen rugódoznod. 15. Én azt kérdeztem: Ki vagy, Uram? Az Úr azt mondta: Én Jézus vagyok, akit te üldözöl.

16. De kelj föl és állj lábadra, mert azért jelentem meg néked, hogy szolgámmá rendeljelek téged, és hogy tanúbizonyságot tégy mind arról, hogy láttál engem, mind arról, amit majd ki fogok jelenteni néked. 17. És megoltalmazlak téged a te népedtől és a pogányoktól, akikhez én küldelek téged, 18. hogy megnyisd szemüket, hogy a sötétségből világosságra, és a Sátán hatalmából Istenhez térjenek meg, hogy bűnbocsánatban részesüljenek, és helyük legyen azok közt, akik az énbennem bízó hit által megszenteltettek. 19. Azért Ágrippász király, nem voltam engedetlen a mennyei látomásnak, 20. hanem először a damaszkusziaknak és aztán a jeruzsálemieknek, majd Júdea tartományában mindenütt, és a pogányoknak hirdettem, hogy bánják meg bűneiket, térjenek meg az Istenhez, és megtért emberekhez illő cselekedeteket cselekedjenek. 21. Emiatt fogtak el engem a zsidók a templomban és emiatt akartak meggyilkolni. 22. De mivel Isten mind e mai napig megsegített, itt állok és tanúbizonyságot teszek mind kicsinynek mind nagynak, és semmit sem mondok azokon kívül, amikről mind a próféták mind Mózes azt hirdették, hogy be fognak teljesedni: 23. hogy a Krisztusnak szenvednie kell, és hogy a halottak közül elsőként támad fel, és világosságot fog hirdetni izráél népének és a pogányoknak. 24. Amikor Pál ezeket mondta a maga védelmezésére, Festus hangosan így szólt: Bolond vagy te Pál; a sok tudomány bolondít meg téged. 25. Pál azonban így szólt: Nem vagyok bolond, nemes Festus, hanem igaz és józan beszédet mondok. 26. A király tud ezekről, azért őhozzá nyíltan és bátran szólok; ugyanis éppen nem gondolom, hogy ezek közül őelőtte bármi is ismeretlen; mert ez nem valami zugban történt dolog. 27. Hiszel-é Ágrippász király a prófétáknak? Tudom, hogy hiszel. 28. Ágrippász így felelt Pálnak: Majdnem rábeszélsz engem, hogy keresztyénné legyek. 29. Pál pedig azt mondta: Kívánnám Istentől, hogy akár előbb, akár utóbb, nemcsak te, hanem mind azok is, akik ma engem hallgatnak, olyanok lennétek, amilyen én is vagyok, azonban e bilincsek nélkül. 30. Aztán fölkelt a király, a helytartó, Berniké és akik velük együtt ültek,