1. Jézus ezek után ismét megjelent a tanítványoknak a Tibériász-tavánál, mégpedig így: 2. Együtt voltak Simon Péter és Tamás, akit Ikernek is hívtak, és a galileai Kánából való Náthánáél és Zebedeus fiai és más kettő a tanítványok közül. 3. Simon Péter így szólt nékik: Elmegyek halászni. Azok azt mondták néki: Mi is elmegyünk veled. El is mentek és hajóra szálltak, de azon az éjszakán semmit sem fogtak. 4. Hajnalodott már, amikor Jézus megállt ott a parton; a tanítványok azonban nem tudták, hogy Jézus az, aki ott áll. 5. Jézus azért azt mondta nékik: Fiaim, nem fogtatok halat? Azok így feleltek néki: Nem. 6. Akkor azt mondta nékik: Vessétek ki a hálót a hajó jobb oldalán, és majd fogtok. Kivetették hát, de kivonni már nem bírták a tömérdek hal miatt. 7. Akkor az a tanítvány, akit Jézus szeretett így szólt Péternek: Az Úr van ott! Simon Péter amikor meghallotta, hogy az Úr van ott, magára kapta felsőruháját, - mert nekivetkőzött a munkának, - és beugrott a vízbe. 8. A többi tanítvány pedig a hajón ment, - ugyanis nem voltak messze a parttól, csak mintegy kétszáz ölnyire, - és húzták maguk után a halakkal telt hálót. 9. Amikor aztán a partra léptek, látták, hogy ott parázs van és azon hal és mellette kenyér. 10. Jézus így szólt nékik: Hozzatok a halakból, amelyeket most fogtatok. 11. Simon Péter a hajóba lépett, partra vonta a hálót; az tele volt nagy halakkal; százötvenhárom volt; és bár ennyi volt, nem szakadt el a háló. 12. Jézus azt mondta nékik: Jertek, egyetek. A tanítványok közül azonban senki sem merte Őt megkérdezni: Ki vagy te? Mert tudták, hogy az Úr az. 13. Jézus hát odalépett, kezébe vette a kenyeret és adta nékik, hasonlóképpen a halat is. 14. Jézus a halálból való feltámadása után ezúttal már harmadszor jelent meg tanítványainak. 15. Mikor aztán ettek, Jézus így szólt Simon Péternek: Simon, János fia, te jobban szeretsz-é engemet, mint ezek? Péter azt felelte néki: Igenis Uram, Te tudod, hogy szeretlek téged. Jézus azt mondta néki: Legeltesd az én bárányaimat.

16. Majd másodszor kérdezte: Simon, János fia, szeretsz-é engemet? Ő így felelt néki: Igenis Uram, te tudod, hogy szeretlek téged. Jézus azt mondta néki: Őrizd az én juhaimat. 17. Harmadszor is kérdezte: Simon, János fia, szeretsz-é engemet? Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte tőle: Szeretsz-é engemet? És így felelt néki: Uram, te mindent tudsz, te tudod, hogy szeretlek téged; akkor Jézus azt mondta néki: Legeltesd az én juhaimat. 18. Bizony, bizony mondom néked, amikor ifjabb voltál, felövezted magadat és odamentél, ahová akartál; amikor pedig megöregszel, kinyújtod a kezedet, és más övez fel téged, és oda fog vezetni, ahová nem akarod. 19. Ezt pedig azért mondta, hogy ezzel értésére adja azt, hogy milyen halállal dicsőíti majd Istent. És amint ezt mondta, így szólt néki: Kövess engemet. 20. Akkor Péter megfordult, és látta, hogy ővelük megy az a tanítvány, akit Jézus szeretett; az a tanítvány volt az, aki amaz emlékezetes vacsorán Jézus kebelére hajolt és kérdezte: Uram, ki az, aki elárul téged? 21. Amint Péter meglátta azt a tanítványt, azt mondta Jézusnak: Uram, hát ezzel mi történik majd? 22. Jézus így felelt néki: Ha azt akarom, hogy ő életben maradjon, amíg eljövök, mi gondod arra? Te kövess engem. 23. Így terjedt el az atyafiak közt a hír, hogy az a tanítvány nem hal meg; pedig Jézus nem azt mondta róla, hogy nem hal meg, hanem csak azt mondta: Ha azt akarom, hogy ő életben maradjon, amíg eljövök, mi gondod arra? 24. Ez az a tanítvány, aki tanúbizonyságot tesz ezekről, és aki ezeket megírta; és mi tudjuk, hogy az ő tanúbizonyságtétele igaz. 25. Sok más is van még, amit Jézus cselekedett, és ha azokat egyiket a másik után megírnák, azt gondolom, hogy a (nagy) világ sem tudná befogadni az úgy megírt könyveket.