1 Pál a nagytanácsra szögezte szemét és megszólalt: "Férfiak, testvéreim! Az én nyilvános életemben lelkiismeretem Isten felé a mai napig tiszta volt." 2 Erre Anániás főpap elrendelte a mellette állóknak, hogy üssenek a szájára. 3 De Pál így szólt hozzá: "Meg fog téged verni az Isten, te bemeszelt fal. Még te ülsz le ítélkezni rajtam s a törvény ellen cselekszel. A törvényt megkerülve parancsolod, hogy verjenek meg engem?" 4 Ám a mellette állók megszólaltak: "Isten főpapját gyalázod?" 5 "Nem tudtam testvéreim - szólt Pál is -, hogy főpap. Meg van ugyanis írva: Néped fejedelme ellen gonoszat ne szólj." 6 Mikor azonban Pál észrevette, hogy részben szadduceusok, más részben farizeusok vannak a nagytanácsban, felkiáltott: "Férfiak, testvéreim, farizeus vagyok, farizeus fia, a holtak felől való reménységért és a halottak feltámadásáért vádolnak." 7 Mikor ezt mondotta, farizeusok és szadduceusok egymás ellen támadtak, úgyhogy a sokaság kettészakadt. 8 A szadduceusok ugyanis azt mondták, hogy nincs feltámadás, sem angyalok, sem szellem, a farizeusok ellenben mindegyiket vallják. 9 Nagy kiáltozás támadt. Felállott néhány írástudó a farizeusok felekezetéből és élénk vitába kezdtek: "Semmi gonoszat nem találunk ebben az emberben. Talán szellem szólott neki, vagy angyal." 10 Mikor nagy lett a villongás, az ezredes megijedt, hogy Pált szétszaggatják, megparancsolta hát, hogy a sereg menjen le és ragadja ki közülük Pált, azután vezessék fel a kaszárnyába. 11 A következő éjjelen az Úr Pál mellé állott és ezt mondotta: "Bízzál! Mint ahogy bizonyságot tettél ügyem mellett Jeruzsálembe, úgy kell Rómában is tanúságot tenned!" 12 Mikor kinappalodott, egybegyűltek a zsidók és átokkal kötelezték magukat, hogy sem nem esznek, sem nem isznak addig, amíg Pált meg nem ölik. 13 Negyvennél többen voltak, akik ezt az összeesküvést csinálták. 14 Ugyanezek elmentek a főpapokhoz és a vénekhez és ezt mondták: "Erős átokkal fogadtuk meg, hogy addig semmit meg nem ízlelünk, amíg Pált meg nem öljük.

15 Most hát a nagytanáccsal együtt tegyetek jelentést az ezredesnek, hogy hozza le őt hozzátok, minthogy pontosabb vizsgálatot akartok tartani a dolog felől, mi pedig készen várjuk őt, hogy mielőtt ide megérkeznék, elpusztítsuk." 16 Mikor azonban Pál nőtestvérének fia hallott a cselvetésről, odament, belépett a kaszárnyába és hírt adott Pálnak. 17 Pál erre a századosok közül egyet magához hívatott és ezt mondta: "Vezesd el azt az ifjút az ezredeshez, valami hírt hozott számára." 18 Az maga mellé vette a fiút, elvezette az ezredeshez és jelentette: "A fogoly Pál magához hívatott és megkért, hogy ezt az ifjút hozzád vezessem, valami mondanivalója van neked." 19 Az ezredes kézen fogta őt, félrevonult vele és külön megtudakolta: "Mi híred van számomra?" 20 Az így felelt: "A zsidók összebeszéltek, hogy megkérnek téged, hogy holnap vezettesd le Pált a nagytanácsba, mintha pontosabb értesülést akarnának szerezni felőle. 21 Te azonban ne engedj nekik, mert közülük többen, mint negyvenen állnak lesben ellene, ezek átokkal fogadták meg, hogy addig sem nem esznek, sem nem isznak, míg Pált meg nem ölik. Most készenlétben vannak és ígéretedre várnak." 22 Az ezredes elbocsátotta az ifjút, de előbb megparancsolta: "Senkinek ki ne beszéld, hogy ezeket nekem bejelentetted." 23 Azután magához hívott két századost és ezt mondta: "Tartsatok az éjszaka harmadik órájától fogva készenlétben kétszáz katonát, hogy azok menjenek el Cézáreáig, továbbá hetven lovast és kétszáz kopjavetőt, 24 egy nyerges állatot is állítsanak elő, hogy Pált rája ültetve Félix helytartóhoz biztosan átvihessétek." 25 Amellett levelet is írt, melynek tartalma a következő volt: 26 "Klaudius Liziász, Félixnek, a magasztos helytartónak. Örvendj! 27 Ezt az embert a zsidók elfogták és meg akarták ölni. Miután megtudtam, hogy római, a sereggel rajtuk ütöttem s a kezükből kiragadtam őt. 28 Meg akarván tudni, hogy micsoda vádat emelnek ellene, levezettettem őt az ő nagytanácsukba. 29 Úgy találtam, hogy saját törvényük vitakérdéseiben vádolják, de semmi halálra vagy bilincsre méltó vád fel nem merült ellene.