1 Mikor Jeruzsálemhez közeledtek, az Olajfák hegyén Betfagénál és Betániánál tanítványai közül kettőt elküldött. 2 "Menjetek el a veletek szemben levő faluba - mondotta nekik. Ahogy beértek, tüstént rátaláltok egy megkötött szamárcsikóra, melyen még ember soha sem ült. Oldjátok el és hozzátok ide! 3 Ha pedig valaki megkérdezné tőletek: Miért teszitek ezt? Mondjátok: Az Úrnak van szüksége rá, s azonnal elbocsátja azt ide." 4 El is mentek és kinn az utcán egy ajtónál találtak egy megkötött szamárcsikót. Eloldották. 5 De az ott állók közül némelyek megkérdezték őket: "Miért oldjátok el a szamárcsikót?" 6 Úgy feleltek nekik, ahogy Jézus mondta, mire elbocsátották azokat. 7 Jézushoz vitték aztán a csikót, rárakták köpenyeiket s ő ráült. 8 Sokan köpenyeikkel terítették be az utat, mások meg gallyakkal, melyeket a mezőkről tördeltek. 9 Akik előtte mentek, s akik követték így kiáltoztak: "Hozsánna! Áldott az, aki az Úr nevében jön! 10 Áldott atyánknak, Dávidnak érkező királysága! Hozsánna a magasságokban!" 11 Aztán bement Jeruzsálembe a szent helyre. Ott mindent megtekintett, majd késő lévén, a tizenkettővel kiment Betániába. 12 Másnap, mikor Betániából távoztak, megéhezett. 13 Már messziről meglátott egy dús levélzetű fügefát s odament, hogy talán talál rajta valamit. De mikor hozzáért, semmit sem talált rajta, csak levelet. Mert még nem volt itt a fügék ideje! 14 Ekkor megszólalt s így szólt a fához: "Senki rólad többé gyümölcsöt ne egyék az örökkorig soha." A tanítványai hallották. 15 Jeruzsálembe érkeztek. Bementek a szenthelyre s Jézus hozzáfogott, hogy kiűzze a szenthelyről azokat, akik ott árusítottak és vásároltak. A pénzváltók asztalait, a galambárusok székeit felforgatta, 16 és nem engedte, hogy bárki is bármilyen eszközt átvigyen a szenthelyen. 17 Majd tanította őket." Nincs-e megírva, hogy az én házamat az összes nemzetek imádság házának fogják nevezni? Ti azonban rablók barlangjává tettétek." 18 Meghallották azt a főpapok és írástudók és keresték, milyen módon veszíthetnék őt el. Féltek ugyanis tőle, mert az egész tömeget megdöbbentette tanítása.

19 Mikor aztán este lett, kimentek a városból. 20 Mikor kora reggel arra mentek, észrevették, hogy a fügefa gyökerestől kiszáradt. 21 Péter, aki visszaemlékezett, megjegyezte: "Rabbi, nézd csak, a fügefa, melyet megátkoztál, kiszáradt." 22 Jézus erre így szólt hozzájuk: "Legyen hitetek Istenben! 23 Bizony azt mondom nektek, hogyha valaki azt mondaná ennek a hegynek: Emelkedj fel és hullj a tengerbe, ha nem kételkedne szívében, hanem hinné, hogy amit mond, megtörténik, akkor meg is lenne neki. 24 Ezért azt mondom nektek: Akármiért imádkoztok is, higgyétek, hogy már megkaptátok, amit kértek és meg lesz nektek! 25 De ha valamikor imádkozva álltok, bocsássátok meg, ha valaki ellen valamit tartogattok, hogy a ti mennyben lakó Atyátok is megbocsássa a ti botlásaitokat. 26 Ha pedig ti nem bocsáttok meg, mennyei Atyátok sem bocsátja meg vétkeiteket. 27 "Ismét Jeruzsálembe mentek. Mikor a szenthelyen járt, hozzámentek a főpapok, írástudók és vének, 28 és megkérdezték tőle: "Milyen felhatalmazással teszed ezeket? Ki adta neked a felhatalmazást, hogy ezeket tehesd?" 29 Jézus ezt felelte nekik: "Kérdezek tőletek egy dolgot, feleljetek nekem, akkor majd én is megmondom nektek, miféle felhatalmazással cselekszem ezeket. 30 János bemerítése a mennyből való volt-e, vagy emberektől? Feleljetek nekem." 31 Ekkor magukban számítgatták a dolgot: "Ha azt mondjuk - szóltak - a mennyből való, azt fogja mondani: Miért nem hittetek akkor neki? 32 Ha pedig azt mondjuk, hogy az emberektől," féltek a néptől, mert mind azt tartották Jánosról, hogy valóban próféta. 33 Azt felelték hát Jézusnak: "Nem tudjuk." Jézus is ezt mondta hát nekik: "Én sem mondom meg nektek, milyen felhatalmazás alapján cselekszem ezeket."